Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

visszaváltotta tőlük, és ekkortól a szerb despotáké. 1440 után Giskra cseh zsoldosainak kezére jutott, ettől kezdve várként szerepel a forrásokban. 1444-ben is az ő pártján levő várak között sorolják fel és 1446ban is még a cseheké. Brankovics György szerb despota jogait 1444-ben átengedte Hunyadi Jánosnak, aki 1446-ban Giskrától visszaigényelte és 1447-ben 12 ezer aranyforintért kiváltotta. 1457-ben Hunyadi örökségeként Szilágyi Erzsébeté. 1459-ben a Szapolyaiak kapták meg, és 1526-ig az övék maradt.

16 1526 után a fontos tiszai révátkelőhely biztosítása rendkívüli módon felértékeli a tokaji vár jelentőségét, melynek birtokát, mind a Ferdinánd-pártiak, mind Szapolyai János hívei igyekeznek megtartani. 1530-ig több alkalommal cserélt gazdát a vár, míg ebben az évben Serédi Gáspár foglalta el és családjáé egészen 1565-ig. Tokajban a tényleges hatalmat azonban a még a Serédiek által kinevezett Némethi Ferenc tokaji várnagy gyakorolta ekkor, aki időközben János Zsigmond oldalára állt. 1565. februárjában Lazarus von Schwendi foglalta el a várat Miksa császár részére, ami - a drinápolyi béke alapján - egészen 1606-ig a Habsburgoké. 1606-1607-ben közel egy évig Bocskay István is birtokolta. Később a Thurzók zálogbirtoka, majd Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin és Homonnai János birtoka, amíg 1644-ben I. Rákóczi György foglalja el és ettől kezdve 1660-ig a Rákócziaké. II. Rákóczi György özvegye azonban 1660-ban átadja a császári seregeknek. A vár 1674ben visszakerült a Rákócziak birtokába, de 16821684 között Thököly Imre felkelése idején többször cserél gazdát. Thököly bukásával a várat ismét átadják a császáriaknak. A vár utolsó ostromára 1703— 1704-ben II. Rákóczi Ferenc vezetésével került sor, aki még 1704-ben elrendelte a családi birtokának számító vár lerombolását. A vár lebontását 1705. áprilisára befejezték, a lebontott vár helyére pedig a tározókkal felfogott Bodrog és Tisza vizét csatornával vezették rá.

17 I SoósE., 1913. 65-88, 167-194.; SoósE., 1914. 1-52. 2

HODINKAA., 1992. 121-182. 3 VK. (1975.) I. 262-264. 4 NÉMETH P., 1975.3-8. 5 HRENKÓ P., 1978. 368-378. - Az 1704. évi ostromtérkép a település erődítményeit és utcahálózatát is feltüntette. 6 CSORBA CS., 1980. passim 7 Kiss G., 1984.154-159.; CSORBA Cs., 1989. 66-75. 8 PAPP M., 1992. 14-15, 31-33, 42-43. - Korábbi munkáiban is már utalt a korai Óvárra. Vö.: PAPPM., 1983. 18. 9 DÉTSHYM., 1995. 5-88.; MÓDYGY., 1995. 53-65. 10

BENKÖL., 1998b. 162-168. II NÉMETH P., 2001. 21-22. 12 SZÁLAI B., 2004. passim 13 NÉMETH P., 2005. 429-447. 14 MÓDYGY., 1995. 53-57; ENGELP., 2002. passim.; NÉMETH P., 2005.429-431. 15 KOPPÁNY T., 1999. 236. - Koppány Tibor szerint a castellumot az Árpád-kori vár helyére, annak megmaradt tornya köré építik, ez azonban nem igazolható. A kutatás eddigi, többségében egységes álláspontja szerint az 1412-ben feltűnő erősség a két folyó alkotta félszigetre előzmény nélkül épült. - Legújabban Németh Péter a castellum építését 1404-1410 közé, a királyi birtoklás idejére helyezi, amikor Kapi András volt Tokajban a sókamarás. Vö.: NÉMETH P., 2005. 433. 16 CSÁNKID., 1890. 336.; ENGELP., 1977. 162.; ENGELP., 1996. I. 444.; KOPPÁNY T., 1999. 236.; 17 DÉTSHYM., 1995. 9-69.; SZÁLAIB., 2004. 20-32. 102. TOLCSVA-VÁRHEGY A 485 m magas Várhegy közvetlenül Tolcsva felett, a településtől ÉK-re emelkedik, és egy É-D-i irányban húzódó hosszú hegyhát D-i végét képezi. Ny-i és D-i aljában nagy kiterjedésű szőlő van. A hegy felső része erdős, de a sáncon belüli terület többnyire füves, jól áttekinthető tisztást képez. A hosszan elnyúló hegytető É-i és D-i vége kissé kiemelkedik, DK-i oldala pedig 20-25 méterrel alacsonyabban nyúlik ki. A kősánc a hegytetőt majdnem teljesen körbeveszi, de az ÉK-i oldalon 700 m hoszszan hiányzik. A sánc a D-i oldal középső részén újkori bolygatások (kőbányászat ?) miatt közel 100 m hosszan nem követhető pontosan. A sánc belső magassága helyenként eléri az 1,0 - 1,5 métert, de sok helyen csak terasz alakjában követhető. A kősánccal körülzárt terület hossza 780 m, legnagyobb szélessége 580 m. Helynévként a Várhegy először 1495-ben tűnik fel, mint szőlőhegy, de későbbről - így 1676-ból - is találhatók róla adatok.

1 A Várhegy erődítettségére vonatkozó legkorábbi utalást Vály Antalnál találjuk, aki szerint "hajdan Tolcsvának vára is volt, melly Tósvárnak neveztetett, s talán innen eredeti Tolcsva nevezete."

2 A 19. sz. második felében több olyan ismertetés született, ahol a Várhegy erődítményét a középkori várak közé sorolják.

3 Dongó-Gyárfás Géza is a Várhegyen lévő várromokról ír, ahol Tölcsvár állt, mint a Hegyalját védő várrendszer kővára, majd a hegytetőn lévő tó alapján „Tóvár"-ként említi, és nevét is innen etimologizálja, mintha Tósvár lett volna a hajdani neve.

4 Századunk elején Könyöki József az elpusztult várak között sorolja fel a Zemplén megyei Tölcsvárat, majd a Borovszky-féle megyei monográfiában is középkori várként ismertetik, sőt tévesen Árpád-kori okleveles adatokat is kapcsolatba hoznak a várral és azt írják róla, hogy a Várhegy tetején még a múlt század közepén láthatók voltak a vár maradványai.

5 Ezekből az irodalmi művekből megállapítható, hogy szerzőik a helyszínt nem ismerték, ott nem jártak és ezért középkori várra gondoltak, melyhez Görög Demeter 1802-1811 között készített megyetérképe is támpontul szolgált, mivel az a Tolcsva melletti Várhegyen várromot jelölt.

6 A későbbi helytörténeti-turisztikai kiadványok csak rövid utalást