Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

kiterjedésű - jelenetős, erdővel benőtt maradványai (20. kép). A környezetéhez képest 100-250 m relatív magasságú várhegy megközelítése a hegy D-i oldalán meredeken emelkedő egykori szekérút nyomvonalán lehetséges, ami a vár DK-i oldalán lévő külső kapuhoz vezet. A DK-i, egykor felvonóhíddal rendelkező kapun keresztül a vár legkeletibb részébe, a háromszög alakú külső elővárba jutunk, amelynek K-i sarkát egy kétosztatú sarokbástya maradványai foglalják el. E várrész É-i falszakaszához érkezett a vár egyedülálló érdekességének számító, először 1570-ben említett csörlős felvonószerkezet (csiga), amelynek alsó állomását a hegy É-i oldalában lévő falak jelzik. Tovább Ny-felé a szintén háromszög alakú, K-i elővár tágas várudvarába jutunk. Ennek ék alakú K-i sarkán egy rondella meglehetősen épen fennmaradt falai állnak. É-i sarkában is volt egy rondella, D-i sarkában pedig az ún. Bebek kapu és bástyájának maradványai figyelhetők meg. A kapuhoz közeli várbelsőben különböző több osztatú épületek falmaradványai láthatók. A belsővár K-i fala a vár legmagasabban, közel 810 m magasan fennmaradt falmaradványa egy jellegzetes kulcslyuk alakú lőréssel. Ennek É-i harmadában egy kaputorony és a kapcsolódó épületek erősen lepusztult maradványai sejthetők. A belső várba jutva, annak É-i, K-i és D-i falaihoz kapcsolódó épületszárnyak maradványai és falszakaszai figyelhetők meg. E várrésztől Ny-ra pedig a Ny-i elővár szintén háromszög alakú, sarkain és D-i részén külső védművekkel rendelkező egysége helyezkedik el erősen lepusztult állapotban. E várrész középső részét egy hatalmas, 8x18 m szabályos téglalap alakú beszakadt pince foglalja el. Az övpárkánnyal tagolt É-i külső félköríves védművek néhol 10-15 m magas monumentális falszakaszai a vár legépebben fennmaradt részét képezik. Szádvárról a történeti és a korai helytörténeti művek általában említést tesznek, de ezekben kizárólag történeti adatait szerepeltetik. A vár első tudományos igényű vizsgálatára - elsődlegesen a források felkutatásával - 1969-ben Détshy Mihály vállalkozott,

1 aki a vár 1965. évi, Szenté József és Ferenczhalmy Zoltán által készített felmérését is közölte (87. ábra). A vár történeti adatai Détshy tanulmányán kívül még Fügedi Erik, Engel Pál és Dénes György munkáiból ismertek.

2 A várról fennmaradt számos 16-17. századi leltárnak és udvarbírói utasításnak csak egy része került eddig kiadásra.

3 Détshy kutatásait a későbbiekben is folytatta, és 2004-ben már önálló kötetben adta közre a vár történetét.

4 Szintén 2004-ben foglalkozott a várral Halász Ágoston is, aki egyrészt felvetette, hogy a korai vár esetleg nem a mai helyén, hanem a 14. - 15. századig a szomszédos Óvár-tetőn lehetett (lásd ott!), másrészt a vár 16. századi ábrázolása, az 1965. évi felmérés és a mai állapot szembetűnő különbségeinek elemzését végezte el.

5 A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de 1242 és 1264 közötti létesítése minden bizonnyal a királyi tulajdonban lévő magánuradalom, a tornai erdőispánság tatárjárás utáni átalakulásával függ össze.

6 A vár első említése 1268-ból, V. István király egyik, 1273-ban átírt okleveléből származik, amely egy 1264. évi eseményre utal. Ekkor, a IV. Béla és fia István ifjabb király közötti harcok idején Tekes sárosi ispán testvére Bács a rábízott, az ifjabb király Zord [Szád] nevű várát átadta az ellenfélnek számító királyi seregnek. IV. László király [1273 körül] a tornai uradalommal együtt cserébe adta Tekes sárosi ispán fiainak a Nógrád megyei Jenő várért. Lehet, hogy a 13-14. sz. fordulója idején rövid ideig a tartományúr Aba Amadé is elfoglalta, mivel 1319-ben már a Drugeth család honor (tisztségi) birtoka feltehetően Drugeth Vilmos 1342. évi haláláig. A 14. sz. végéig volt királyi vár, majd valószínűleg 1387-1392 között Zsigmond király a Bebek családnak adta. Az 1451-1454 közötti rövid huszita megszállást követően a vár 1470 körül lett a Szapolyai családé, amikor Szapolyai Imre nádor házasságot kötött Bebek Orsolyával. A várat 1526-ban Szapolyai János király kancellárjának, Werbőczy Istvánnak adományozta, de várnagya - Trinnay Lengyel Gergely - árulása miatt 1527-ben az akkor éppen Habsburg párti Bebek Ferenc kezére került. 1528-ban János király a várról adománylevelet állít ki kincstárnoka, Tornallyai Jakab részére, de ettől kezdve ténylegesen a Bebekek rendelkeznek a - 16. sz. középétől végvárnak minősülő - várral egészen annak 1567. évi ostromáig, amikor császári kézre kerül. A vár történetének legfontosabb eseménye, amikor Bebek György várban tartózkodó felesége