Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

Bevezetés

BEVEZETÉS A magyarországi várak kutatásával és a várakra vonatkozó - úgy a történeti, helytörténeti kutatások, mint a különböző jellegű helyszíni vizsgálatok során összegyűjtött - adatokkal már a 19. század első felétől kezdődően - párhuzamosan a hazai régészet és a műemlékvédelem kialakulásával - sokan foglalkoztak, eleinte amatőrök, majd a különböző tudományágak képviselői. Az eltelt másfél évszázad óta - köszönhetően többek között az okleveles anyag kiadásának és a várrégészet kialakulásának - folyamatosan növekedett és egyre terjedelmesebb méretűvé vált az erősségekre vonatkozó ismeretek mennyisége. Míg azonban Közép-Európa számos országában - így Ausztriában vagy Csehországban - már a 19. század vége óta terjedelmes topográfiai munkák sora vette számba a különböző korú erődítményeket, addig Magyarországon ilyen közleményekről néhány regionális jellegű kiadványtól eltekintve - nem beszélhetünk. Természetesen a kapcsolódó tudományterületek két nagy vállalkozása - így először a műemléki topográfia Budapest egyes kerületeit, Nógrád, Pest, Heves majd Szabolcs-Szatmár megyéket bemutató, illetve a régészeti topográfia Veszprém, Pest, és részben Komárom-Esztergom valamint Békés megyéket feldolgozó eddigi kötetei - foglalkozott a várakkal és erősségekkel is, anélkül azonban, hogy ezek itteni tárgyalását kiemelt vagy különösebben fontos feladatnak tekintették s egyáltalában, hogy a teljességre törekvés igénye e téren megfogalmazódott volna. Talán a feladat nagysága és a várakra vonatkozó adatok felkutatásának sokszor leküzdhetetlennek látszó nehézségei lehetnek az okai annak, hogy bár a Kárpát-medencében több ezer egykori erődített helyről van tudomásunk, eddig mégis viszonylag kis területről készült el ezek részletes topográfiai alapon történő közzététele. Érdekes módon az 1970-es években többen, részben egymástól függetlenül láttak hozzá ehhez a munkához, melynek később különösen jelentős indikátorai lettek Fügedi Erik ekkor napvilágot látott vártörténeti munkái. Csorba Csaba alföldi adattára

1 még csak tömör szöveges áttekintést adott egy, várakban nem kifejezetten gazdag vidékről, a vártopográfia műfajának hazai megalapítói, Nováki Gyula, Sándorfi György és Miklós Zsuzsa azonban már részletes dokumentációt is közzétettek a főként Pest megyében folytatott kutatásaikról.

2 Az előbbi kutatópáros ezt követően Nógrád megye kevéssé ismert középkori erősségeit is feldolgozta - e vidék vonatkozásában nem szabad elfelejtkeznünk Patay Pál, Gádor Judit és Simon Zoltán sajnos kéziratban maradt munkáiról sem

3 - majd Nováki Gyula Dénes Józseffel és Baráz Csabával együtt Heves megye erősségeinek hasonló módszerű közzétételét is megkezdte.

4 Végül 2005-ben napvilágot látott Nováki Gyula és Magyar Kálmán munkájaként egy teljes megye, Somogy feldolgozása is, ez azonban csak a középkori és a kora újkori erősségeket tárgyalja.

5 Mivel részben mindezen munkálatoknak köszönhetően az 1980-as évektől kibontakozott a régészeti adatokra támaszkodó, történeti célkitűzési várkutatás új hulláma is - ennek szimbolikus mérföldköveként ma már kétségkívül az 1989. évi mátrafuredi vártörténeti konferencia jelölhető meg - az összegyűlt tapasztalatok alapján indokoltnak tűnt egy országos vártopográfiai sorozat megindítása. Hogy ennek során a feladatot felvállaló - nevét az említett konferencia helyszíne felett emelkedő várról kölcsönző - Castrum Bene Egyesület épp a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét választotta az első kötet témájaként, elsősorban nem a Bükk vagy a Zempléni hegység várakban különösen gazdag mivoltából adódott. Ugyanis Nováki Gyula és Sándorfi György - említett kutatásaik mellett - már 1974-ben megkezdték a megye várainak topográfiai célú bejárását és modern felmérését, kezdetben még szorosan együttműködött velük Gádor Judit is. Ennek a munkának első eredménye a történeti Borsod vármegye területére eső erődítményeket bemutató 1992. évi önálló kötet lett.

6 Később - Sándorfi György korai halála után - e munkába Sárközy Sebestyén kapcsolódott be, s bár kezdetben 1 CSORBA CS., 1972.177-236. 2 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY. -MIKLÓS Zs., 1979.; MIKLÓS ZS., 1982. 3 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1991-1992. 258-267, 52-58, 147-154., továbbá GAJZÁGÓ ALADÁR - PATAY PÁL: A nógrádi várak története. Balassagyarmat, 1961. (Kézirat a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum Adattárában); GÁDOR JUDIT: Középkori földvárak Nógrád megyében. Egyetemi szakdolgozat. Budapest, 1967. (ELTE BTK Régészettudományi Intézet Könyvtára); SIMON ZOLTÁN: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében. Egyetemi szakdolgozat, Budapest, 1987. (ELTE BTK Történész Könyvtár). A munkának csak az értékelő része látott napvilágot: SIMON Z., 1988. 103-131, az Adattár megtalálható a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum Könyvtárában. 4 DÉNES J. -NOVÁKI GY., 1995. 7-28.; NOVÁKI GY., 1997.7-20.; NOVÁKI GY. - BARÁZ CS., 2000. 5-46., - de itt említendő meg a mátrai várakról (Dénes József), Fejér megye erősségeiről (Terei György) és a Baranyai dombság várairól (Tolnai Gergely) készített egyetemi szakdolgozat is. 5 MAGYAR K. - NOVÁKI GY., 2005. 6 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. - Itt kell kiemelni Sándorfi György munkásságát, aki mint mérnök, eleinte a hagyományos teodolitos felmérést alkalmazta. Rövidesen azonban, látva a sok feladatot, egyszerű, gyors, de pontos felmérési módszert dolgozott ki, részben számítógéppel kombinálva. Sándorfi sok várat mért fel, majd halála után Nováki Gyula alkalmazta tovább ezt a módszert. Ennek köszönhető, hogy a megyében (és az ország más területein is), a mások által felmérteken felül oly nagy számban sikerült őskori és középkori várakat felmérni.