Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
melyek az erődítmény 1997. évi felmérését is közzétették (84. ábra). 3 A jelenleg is fennálló templom Szikszó ugyanazon a helyen álló feltehetően harmadik temploma, amelynek építésére egy 1387-ből származó írott adat is utal, de az építkezés több szakaszban a 15. század legvégéig elhúzódott. A régészeti kutatás a templomot körülvevő korábbi körítőfalat a gótikus templom építéséhez kapcsolva 15. századinak határozta meg, annak alapozása alatt megfigyelt leletek és rétegjelenségek alapján, egyben a korábbi templom(ok) körüli temetőt övező egykori árok maradványait is azonosította. A 15. századi körítőfal 170 cm vastag volt, alapozási mélysége a fal mai külső oldalán közel 2 m mélységben mutatkozott. Miskolc 1544-es török általi elpusztításával egy időben kerülhetett sor a templom védekezésre való felkészítésére. Feltehetően már a megerősített templomot említhette várként Perényi Ferenc egy 1560-ban írt záloglevélben, amelyben a 4000 forintban lekötött település mellé a várat is feleségének, Bebek Katalinnak zálogosította el. Szikszó adójára azonban a török is igényt tartott, így a mezőváros 1558. október 13-i felégetése, 1566-os, 1567-es, 1573-as és 1577-es kirablása az adófizetéssel lehetnek összefüggésben. A támadások elől a lakosság a templomban talált menedéket, mint 1566-ban is, amíg segítség nem érkezett. 1577-ben pedig a Márton-napi vásár idején támadta meg Szikszót a török, amikor a lakosok a templomban misét hallgattak, így a templom kerítésénél - a középkori körítőfalnál - próbáltak eUenállni, de ez nem sikerült, így csak maga a templom adott menedéket. Komolyabb erődítési munkákra Szikszón csak az 1580-as évekből van adat. Egy 1586. évi levél szerint a szikszóiak engedélyt kértek földesuruktól, Perényi Györgytől, hogy a Magyarhegyen álló elhagyatott Szent János-kápolna köveit hordhassák le az erődítésekhez. 4 A budai pasa 1588. január 23-i levelében arról panaszkodik Ernő főhercegnek, hogy a szikszóiak nem fizették az adót, hanem a végvári kapitányok segítségében bízva inkább palánkot építettek. A pasa egy másik, 1588. októberi levele szerint a „kastél" védelmére a főherceg ágyút és tarackot is adott. 5 1588. október 8-án délután támadta meg a török Szikszót, melynek lakosai nagyrészt már elmenekültek, csak egy kisebb csoport szánta el magát a védekezésre és az erődített templomban húzódott meg. Hősiesen felvették a küzdelmet a túlerővel, de egyre beljebb szorultak, elvesztették a palánkot, a templomot, s már csak a toronyban tartották magukat néhányan. A források ellentmondanak a tekintetben, hogy sikerült-e nekik kitartani a felmentő sereg megérkezéséig. Eközben a törökök kirabolták és felgyújtották a várost. 6 A Szikszó látképét megörökítő, első fennmaradt ábrázoláson, amely a török feletti 1588-as győzelmet propagáló beszámoló illusztrációjaként jelent meg, csak a házakkal körülvett templom látható a templomtól DNy-ra égre csapó lángokkal. Wilhelm Dillich Vngarische Chronika című, 1600-ban kiadott művében viszont ötszög alaprajzú, sarkain kerek bástyákkal erődített és vizesárokkal védett erődítménynek ábrázolja Szikszót, amelyen belül fedél nélküli templom áll. A rajz azonban nem a helyszínen készült, miként arra a háttérben elhelyezett mecsetből következtetni lehet, de készítője tudott a szikszói erődítményről. 7 Forgách Imre íródeákjának a győztes 1588. évi szikszói győzelmet megörökítő, de befejezetlenül maradt leírásából pedig annyit tudunk meg, hogy az alacsony, mindössze egy sor gerendából álló embermagasságú kerítést a templom körül gerendákkal magasították. 8 Feltételezhető, hogy legkésőbb ekkor falazták fel mintegy 1 m-rel a templom ablaknyílásainak alsó részét és alakítottak ki lőréseket ezekben a szentély és a déli kápolna ablakában, valamint a szentély D-i, a hajó K-i, valamint a déli előcsarnok K-i és Ny-i falában. A puskatűz számára kialakított nyílások helyzete egyúttal arra is utal, hogy a D-i oldalt tartották védtelenebbnek és innen várták a támadást. 9 Kifejezetten a templom körüli erődítményről ezt követően már nem találunk adatokat, a protokollum újkori adatai viszont a ma is fennálló falra vonatkoztathatók, így 1734-ben a templom romladozott kőkerítését felépítik és bevakolják. Kérdésként merül fel, hogy ekkor bontották-e vissza a talajszintig a középkori 170 cm széles körítőfalat és építették meg külső széléhez igazodva a ma is meglévő kb. 70 cm szélességűt. 1769-ben a körítőfal D-i kapuja előtti hidat említik, 1782-ben bevakolták és rendbe hozták a templom kerítését, a fal mellé négy „kőoszlopot" (támpillért) építettek, a kerítés tetejét pedig lapos kővel fedték le. 1793-ban a D-i nagykapu előtti, 1806ban pedig az É-i fahidat kőhíddá építették át. A D-i oldalon lévő hidat 1813-ban középen felbontották, hogy a hosszas esőzés miatt kiáradt vizet levezethessék. 1826-ban készült el a körítőfal két, egyforma méretű késő barokk kapuja. 1842-ben a templom körül fekvő posványos árkot enüítik, amely egy 1854es említés szerint a templom kőkerítésétől számítva 7 öl, kb. 14 m széles volt. 10 1 B.-A.-Z. M. Lt. U. 642. sz. térkép. 2 BALÁZSK T., 1999. passim. 3 TOLNAI G., 2001. 92-94.; SÁRKÖZY S. - NOVÁKI GY., 2001. 158-161. 4 BALÁZSK T., 1999.171-177.; SZABÓ A., 1999a. 852. 5 CSORBA CS., 1980. 85.; NÉMETH G., 1986. 60.; BALÁZSK T., 1999. 177. 6 SZABÓ A., 1999a. 855. 7 BALÁZSK. T., 1999.177-178. 8 SÁRKÖZY S.-NOVÁKI GY., 2001.160. 'BALÁZSKT., 1999.178. 10 Az Szikszai Reformata Szent Ekklésiának Prothocolluma. É. n. I-EI. köt. passim.
