Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
5. A HATVANI ÉS A FÜZESABONYI KULTÚRA TELEPEI ÁROKTŐ-DONGÓHALMON (Összefoglalás)
szakban" számos füzesabonyi motívumot és formát vesznek át, ezek egy részét pontosan leutánozzák, míg más részüket saját forma- és motívumkincsükkel ötvözve kialakul a hatvani kultúra fiatal fázisának jellegzetes világa. A koszideri korszak során aztán a füzesabonyi mellett egyre jelentősebb a koszideri korú, Alpár típusú vatyai fazekasság hatása 177 (STANCZIK 1988, 71-75). A hazai teli-kultúrákat bemutató kiállítást kísérő tanulmánykötetben poszthumusz megjelent jászdózsai értékelés is Stanczik Ilona azon véleményét tükrözi, hogy etnikus füzesabonyi jelenléttel a jászdózsai lelőhelyen nem lehet számolni (STANCZIK-TÁRNOKI 1992, 125). A Nógrád megyei leletanyag tanulmányozása során Kovács Tibor leválasztott egy olyan leletcsoportot, mely alapformakincsében a hatvani kultúrához köthető. A szerző a leletanyagban fellelhető füzesabonyi stílusú elemek miatt a füzesabonyi kultúra hagyatékaként értelmezte a kerámiaanyagot (KOVÁCS 1989). A kutatás jelenlegi állása szerint a Tiszazug, a Jászság és a Nógrádi dombság a középső bronzkor második felében nem a füzesabonyi, hanem a hatvani kultúra szállásterületéhez tartozott. így a nógrádi leletanyagot a hatvani kultúra 34. fázisába sorolhatjuk. A Tószeg-Laposhalom VI—III rétege nagy valószínűséggel szintén nem sorolható a füzesabonyi kultúrához. Bóna István és Stanczik Ilona 1973-74-es hitelesítő ásatásának eredményei alapján az ásatok a VI—III rétegeket mint füzesabonyi korszakot és nem mint füzesabonyi kultúrát határozták meg, majd a felső két réteget szintén kultúra megnevezés nélkül a koszideri periódushoz kapcsolják (STANCZIK 1980, 76; BÓNA 1980, 93, 99; 1992c, 109, 113). A külföldre került tószegi leletanyagok elemzése során Emily Schalk sem köti kultúrához a felső két periódus leletanyagát, csak kronológiai besorolásukat adja (SCHALK 1981, 96). Mivel a település nem tartozik a füzesabonyi kultúra településterületén belülre, a felső 6 réteg esetében vagy a koszideri korig továbbélő hatvani lakossággal (TÁRNOKI 1996, 95), vagy vatya kultúra népelemeinek beköltözésével és az alpári vatya kerámiaművesség térhódításával számolhatunk (BÓNA, 1992c, 113). Bizonyossággal azonban semmit nem állapíthatunk meg a leletanyag teljes publikálásáig. Egyedül a nagyrozvágyi telepről került bemutatásra olyan mennyiségű kerámiaanyag, mely kronológiai besorolásra és tipológiai értékelésre egyaránt alkalmas (KOÓS 1988b; 2003). E lelőhely a kultúra koszideri korszakába sorolható, vagyis fiatalabb korú, mint az itt bemutatott leletanyag. A két lelőhely kerámiájában fellelhető részbeni azonosságok a rövid kronológiai átfedés mellett a középső bronzkor végi életmóddal (házikerámia) és az azonos kulturális besorolással magyarázhatók. A fent elmondottaknak megfelelően igen nehéz volt olyan leletanyagot találni, mely segít az ároktői felső szintek anyagának pontos datálásában. Az ismert temetőanyagok közül a geleji (KEMENCZEI 1979) és a pusztaszikszói (KŐSZEGI 1968) sírok mellékletei jelölik ki a telep felső rétegeinek helyzetét. A publikálatlan telepanyagok közül az ináncs-várdombi és az edelényludmilla-dűlői 178 egyrétegű települések anyagát az ároktői füzesabonyi rétegek kerámiájával egy időben használták. A füzesabony-öregdombi telep három felső rétegéből előkerült kerámiaanyag (SZATHMÁRI 1990) összetétele teljesen megegyezik az itt bemutatottal. Az előző fejezetben részletesen felsorolt néhány, a „bodrogszerdahelyi stílus" irányába mutató jellegzetesség az ároktői kerámiaanyag legfiatalabb csoportját körvonalazza, és egyben kijelöli a település életének végét. Az előkerült és főbb típusaiban bemutatott leletanyag mindkét ásatás adatai alapján a füzesabonyi kultúra fiatal szakaszához sorolható. Ez a magyar terminológia szerinti Füzesabony C fázis illetve a szlovák meghatározás szerinti fiatal klasszikus szakasz. Az ároktői kerámiaformák és díszítések legfiatalabb csoportja a koszideri korszak vagyis a bodrogszerdahelyi fázis jellegzetességeinek irányába mutat. Az ároktői füzesabonyi teli telep élete időben párhuzamos lehetett a bárcai/Kosice-Barca telep (SK) II rétegével (HÁJEK 1961; GASAJ 2002a, 21-25) és az alsómislyei/Nizna MysTa (SK) telep klasszikus füzesabonyi korszakba sorolható részével (OLEXA 1982a; 1982b; 1983; 1992; 2003; GASAJ-OLEXA 1992, 1996; GASAJ 2002a, 25-35). Nagy valószínűséggel nem volt már lakott ugyanakkor a szepescsütörtöki/Spissky Stvrtok (SK) telep fiatalabb horizontjának időszakában (VLADÁR 1975; GASAJ 2002, 37-41), a bárcai/Kosice-Barca (SK) tell I. rétegének idejében, az alsómislyei/Nizna MysTa (SK) telep legfiatalabb horizontjával megegyező időben, valamint a nagyrozvágyi telep időszakában. 177 PL: alpári típusú korsók megléte. 178 Lásd a 171-172. és a 174-175. lábjegyzeteket.
