Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
5. A HATVANI ÉS A FÜZESABONYI KULTÚRA TELEPEI ÁROKTŐ-DONGÓHALMON (Összefoglalás)
kultúra embere 3 települési réteget 168 hagyott maga után. Az egyrétegű, hatvani kultúrába sorolható település felett a füzesabonyi kultúrához tartozó teli település állt a lelőhelyen, 169 úgy tűnik, a két település leletanyaga között nincs semmiféle kapcsolat. A füzesabonyi teli szerkezetére, kiterjedésére vonatkozóan sajnos nem áll rendelkezésünkre elegendő információ az ásatás korlátozott kiterjedése miatt. A kultúra lakószintjeinek leletanyagát a fiatal vagy más néven Füzesabony C periódusba sorolhatjuk, mely közvetlenül megelőzi a középső bronzkor végét jelző koszideri időszakot. A teli első régészeti kutatása alkalmával (1930) a Herman Ottó Múzeumba bekerült leletanyag 170 tipológiai értékelése során jelentősen fiatalabb korú kerámiaanyagot nem találtunk (P. FISCHL 2005; 483-534. tárgyak), így feltételezésünk szerint a két ásatás alkalmával feltárt és itt bemutatott leletanyag jól reprezentálja a bronzkori település életének legfiatalabb szakaszát is. A Dongóhalmot később a vaskorban, majd all. század folyamán temetkezési helyként használták. Az ároktő-dongóhalmi lelőhely közvetlen és tágabb (Borsodi Mezőség) területe a füzesabonyi kultúra szállásterületéhez tartozott a középső bronzkor 2-3. periódusában csakúgy, mint a Hernád és Sajó folyók völgye. Az ezen a területen található, többnyire a korai hatvani kultúrához tartozó telepek egy részét végleg elhagyták (GibártFöldvár, Mezőcsát-Laposhalom, Mezőcsát-Harangdomb, Tiszabábolna-Fehérló tanya, Vatta-Testhalom, TiszalúcDankadomb stb.), más településeken a füzesabonyi kultúra népe is megtelepedett (Felsővadász-Várdomb, Alsóvadász-Várdomb, Mezőcsát-Pástidomb, Polgár-Kiscsőszhalom, Polgár-Ásotthalom, Tiszafüred-Asotthalom, Felsődobsza-Várdomb stb.), illetve létrehozta saját egy (Edelény-Ludmilla-dűlö: KOÓS 1982; 1984a 171 ; InáncsVárdomb: KOÓS 1987; 1988a 172 ; Nagyrozvágy: KOÓS 1988b; 2003) vagy többrétegű településeit (FüzesabonyÖregdomb: STANCZIK 1978; SZATHMÁRI 1990; 1991; 1992). Mivel a fentebb felsorolt lelőhelyek pontos rétegsora nem ismert, illetve nem publikált, az ároktői telephez hasonló párhuzamot (korai egyrétegű hatvani nevezett anyagi műveltség, melyet mi elhatárolunk a füzesabonyi kultúra anyagi műveltségétől. Az OFK felfogást tükrözi a szlovák és lengyel füzesabonyi lelőhelyeket bemutató kötet első térképe is (MIETJZY MYKENAM1 A BALT1KIEM 2002, Fig. 1). 168 A három réteget a 11-14. szelvényekben lehetett megfigyelni. Az 1. szelvény metszetfalában biztonsággal csak egy szintet lehet azonosítani, de azt tudjuk, hogy a település területén már az 1930as leletmentő ásatás előtt jelentős felszín-átalakítási (rigolírozás) munkák folytak, majd a két feltárás között is intenzíven művelték a talajt. Mindezek után következett a két silógödör kialakítása, melynek során szintén roncsolódott a valamikori rétegsor. 169 F. Gogâltan a téliekkel kapcsolatos elméleti összegző munkája alapján az ilyen rétegsorú lelőhelyeket nem a hatvani és a füzesabonyi kultúra közös leli településeként kell értelmezni (GOGÂLTAN 2002, 24-25). 170 HOM Ltsz.: 53.410.1-221. 171 A leletanyag közöletlen: Herman Ottó Múzeum Ltsz.: 86.14. 1-672. 172 A leletanyag közöletlen. Herman Ottó Múzeum Ltsz.: 92.78. 1-508. telep, késő füzesabonyi teli telep időbeli hiátussal) jelen ismereteink birtokában nem említhetünk. A füzesabonyi kultúra belső időrendjét a temetők leletanyaga alapján határozták meg (Kosfany-Füzesabonyfázis, Hernádkak-Megyaszó-fázis, Gelej-Pusztaszikszófázis, Bodrogszerdahely/Streda nad Bodrogom (SK)fázis). A magyarországi kutatás az „A" vagy korai-, „B" vagy klasszikus-, „C" vagy késői-, valamint a koszideri korú vagy bodrogszerdahelyi-fázisok elnevezést használja a leletanyag értékelésekor (összefoglaló irodalom: BÓNA 1975, 151-153; KOVÁCS 1982; 1984, 244-245; BADER 1998; FURMÁNEK-VELIACIK-VLADÁR 1999, 52-53; GASAJ 2002b, 95-101). Az ároktő-dongóhalmi füzesabonyi leletanyag kapcsolatainak meghatározása nehéz feladat volt, mivel a számos településásatás ellenére réteghez kötött, füzesabonyi kultúrába sorolható leletanyag-publikáció még nem látott napvilágot. A szlovákiai településfeltárások esetében a többnyire kisebb tanulmányok inkább a települészerkezetre (erődítés, belső szerkezet, műhelyek stb.) koncentrálnak (KABÁT 1955; HÁJEK 1957; 1961, VLADÁR 1975; GASAJ 1983; NOVOTNÁ 1995; OLEXA 1982a; 1982b; 1992; 2003; MIÇDZY MYKENAMI A BALTIKIEM 2002). A hazai ásatások csak pár soros előzetes jelentésekből ismertek (Tiszafüred, 173 Edelény, 174 Ináncs 175 ). A füzesabony-öregdombi ásatások teljes rétegsort átfogó leletanyag-feldolgozása nyomtatásban még nem jelent meg (SZATHMÁRI 1990). A polgár-kiscsőszhalmi teilen megfigyelt, az ároktőihez hasonló rétegtani viszonyokhoz 176 (DANI-SZ. MÁTHÉ-SZABÓ 2003, 94-96; DANI-SZABÓ 2004, 99) köthető leletanyag még nem került feldolgozásra. A Bóna István és Stanczik Ilona által vezetett jászdózsa-kápolnahalmi ásatás (1966-1975) első közlései alkalmával a település életének rekonstruálása folyamán először hatvani majd füzesabonyi megtelepedéssel számoltak (STANCZIK 1969; 1975; 1982). Stanczik Ilona doktori disszertációja készítésekor a teli telep teljes rétegsorában megfigyelhető települési jelenségeket és a lelőhely felső 10 szintjének Ieletanyagát dolgozta fel (STANCZIK 1988). E munka során jutott arra a következtetésre, hogy a lelőhelyen nem történt olyan éles váltás, melyet korábban hatvani - füzesabonyi kultúraváltásként értelmeztek. Véleménye szerint a hatvani kultúra népessége képezte mindvégig a település alaplakosságát. A korai (XV-XIV. réteg) és klasszikus (XIIIXI. réteg) hatvani szintek felett egy ún. füzesabonyi korszak (X-VI. réteg) majd a koszideri korszak (V-I. réteg) leleti találhatók meg. A kerámiaformákban kimutatható mindvégig a hatvani alapkarakter, a „füzesabonyi kor173 KOVÁCS 1992b. 174 KOÓS 1982; 1984. 175 KOÓS 1987, 1988a. 176 Lásd településtörténeti értékelő fejezet.
