Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga

3. Szintén nem köthető kultúrához az előző típushoz hasonló, hosszabb nyakú peremen ülő fülű gömbös, vagy tojásdadra nyújtott testtel rendelkező fazékforma (47, 188). 4. A fordított csonkakúp vagy közismert nevén virágcserép forma is megtalálható a fazekak között, bár nem olyan jelentős számban, hogy a leletegyüttes meghatározó típusává váljon. Egyik példányának szögletesre kialakított szája és fésűzött teste érdemel említést (232). Amforák Nagyméretű ún. amfora nem maradt ránk ép vagy rekonstruálható formában. Az itt bemutatott töredékek alapján egy nyúlánkabb hordótestű és egy zömökebb magas hasvonalú, erősen összeszűkülő aljú formát lehet rekonstruálni,

126 mindkét esetben azonban az edény magasabb mint széles. Nyaka tölcséres (462) vagy kihajló peremű, ívelt (182). A teljes leletanyagban megfigyelhető, hogy kedvelték a vízszintes peremkiképzést, és gyakran díszítették is az így kialakult felületeket. A legtöbb esetben amforák

127 és 1. típusú tálak (241) peremei e díszített darabok. Legáltalánosabb az enyhe kannelurákkal (257, 413) és a köztük kialakult bordákkal tagolt perem (244). A bordák túlnyomó részt rovátkoltak (20, 102, 116, 458, 506). Mindezekhez bekarcolt körbefutó vonalak, bütykök (199), cikcakkminta (209, 220, 365) és füzérminta is társulhat (71, 246). Egyes esetekben az így kialakított perem külső részén is található díszítés (283, 285) E díszített peremek amforák esetében tölcséres (101, 105, 441, 474, 477) vagy íves (431) nyakhoz is csatlakozhatnak. Megfigyelhető még gömbszelet vagy csonkakúp alakú tálak esetében is, ilyenkor természetesen nyaki rész nélkül.

128 Az amforáknál a váll és a has felső része hordozza a díszítést (443). A váll szinte minden esetben hangsúlyozott körbefutó mintasorral (503) és ahhoz kapcsolódó bekarcolt motívumokkal (180, 221, 274, 394), leggyak126 SZATHMÁRI 1990, Taf. 7-8, Taf. 80; KOVÁCS 1984, Taf. LXVII/1; KOÓS 2003, Taf. 3; Taf. 4/1; FURMÁNEK 2004. kat. C. 256-257; GASAJ 2002b, Photo 115; OLEXA 2003, F. 11; F. 62; DANI 2001b, 134, VIII. t. 2-3. Hasonló formákat láthatunk a vásárosnaményi Kovács Tibor által az ottományi kultúrához kötött, de kronológiailag bizonytalan helyzetű sírokban is: KOVÁCS 2003, Abb. 2/5-6, Abb. 3/4, 8-9, Abb. 4/6. Elképzelhető, hogy a Dani János és a Kovács Tibor által közölt vásárosnaményi sírok egy temető részeit alkották, mely valószínűleg a füzesabonyi kultúra legkésőbbi szakaszára tehető. 127 A tárolóedények vizsgálata során a füzesabonyi telepen a 2. szinttől lehetett megfigyelni a nyak és a perem díszítését (SZATHMÁRI 1990, 68). A koszideri korú nagyrozvágyi telepen is megtalálható a kihajló peremek díszítése (KOÓS 2003, Taf. 5/12). Bodrogszerdahelyi korú korsók, tálak és amforák peremén is találunk számos ilyen díszítést (FURMÁNEK 2004, kat. C. 252, 254, 256-257). A koszideri korú hatvani leletanyagra nem jellemző a peremek ilyen kialakítása, viszont sűrűn találkozunk vele a klárafalvi késő perjámosi leletek között. Ott a peremmel párhuzamosan körben futó kannelura és erre merőlegesen kialakított kannelurakötegek a jellemzőek, a bekarcolt motívumok szerepe elhanyagolható (P. FISCHL 1998). 128 Lásd e tárgytípus tárgyalásánál. rabban lecsüngő sraffozott háromszögekkel (48, 111, 139, 159, 163, 193, 202, 240, 276, 329, 363). A testen általában árkolt bütykök, spirálbütykök variációi láthatók (39, 206, 208, 218, 235, 249, 262, 274, 311, 362, 470, 472, 494). A has legszélesebb pontján (1) illetve a vállon (270, 325) ülhetett a szalagfül. A legdíszesebb példányok esetén a vízszintesen kihajló, díszített perem alatt szintén díszített tölcséres vagy cilindrikus nyak foglalt helyet (66, 91, 104, 431). Több esetben a díszített váll és hasi zóna alatt a test alsó része durvított (377

129

). A 195. számú töredék eredeti formája egy Alsómislyéről/Nizna MysTa (SK) előkerült, hasátmérőjével megegyező magasságú amforáéhoz hasonlíthatott, mely hasától lefelé hirtelen összeszűkül.

130 Egy gyakori díszítési mód, amikor a fésűzött testen az amforák hasán levő fület körülvevő részt ívesen szabadon hagyják (46, 119) esetleg íves vonallal elkerítik a barázdált területtől (27).

131 Szintén a hasi fül díszítésének egyik eddig még publikációból nem ismert módja, a fül alsó és felső tapadási pontjának félköríves bordával történő összekötése (349, 383). Hasonló kialakítású bordát láthatunk egy széles szájú, hordótestü edény fülének felső tapadási pontja mellett is (452).

132 A tálak és fazekak tárgyalásánál már említettük, hogy a gömbös hasi részt gyakran ívelt, sokszor virágsziromszerűén kialakított vagy cikcakkvonallal határolt (142) fésűkötegekkel díszítették. Ez a felületkezelési mód díszítésként amforák testének alsó felén is jelentkezik.

133 Az így elhatárolt felület az esetek nagy többségében az edény aljához csatlakozik, de főleg tálak esetében a válltól is indulhat fésüzéssel kitöltött mintarész, melyhez egyszerű, simított oldalkialakítás után a fenékrész felett körbefutó bekarcolt minták, kannelurák társulhatnak (145, 346). Feltehetően amforához tartozott a gazdagon díszített gömbös hastöredék (405). A gömbös hason ülő egyik oldalt vagy körben keretezett hegyes bütykök egyformán lehetnek tálak vagy amforák töredékei is. Hasonlóképp mindkét formához kapcsolódhat a rovátkolt vállból induló, szalagfüllel ellátott és bekarcolt motívumokkal gazdagon díszített töredék is (406). 129 A közölt rajzon a durvított alsó rész nem került ábrázolásra. A felület ilyen módon történt kialakításához lásd az 1. táltípusnál leírtakat. 130 A párhuzamként említett ép edényt egy esetben mint a nyugateurópai középső bronzkor kezdetére tehetőt (hazai késő bronzkor kezdete) (OLEXA 2003, 28, Tab. II, F7, 113, 115) máshol mint az Otomani-Füzesabony-kultúra késői fázisához tartozót közlik (GASAJ 2002b, Photo 116). L. Olexa szíves szóbeli közlése szerint az edény az alsómislyei telep rövid ideig tartó halomsíros korszakához tartozik. Érdekes megemlíteni, hogy az ismert szlovákiai füzesabonyi településekről mindenütt előkerült a nyugat-európai középső bronzkor - hazai késő bronzkor - legkorábbi emlékanyaga. 131 Hasonló amfóratöredékeket találtunk az ináncs-várdombi és az edelény-ludmilla-dülöi leletanyagban is. 132 E fülkialakítás párhuzamait az edelény-ludmilla-dülöi leletanyagból és a füzesabonyi ásatási anyagból (SZATHMÁRI 1990, 1. t. 5) ismerjük. 133 Lásd az 1. táltípus elemzésénél is.