Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga

3/2. Az előzővel azonos formájú, de eltérő arányokkal rendelkező - szélesebb szájú, alacsonyabb - típus díszítővilága is megegyezik a korsókéval (504). 4. Csőtalpa és perem alatti girlanddísze a leletegyüttes legfiatalabb tárgyai közé sorolja az egyedi kialakítású 416-os számú bögrét. Pohár Fordított csonkakúp alakú, végig kannelurázott pohár töredéke is előkerült az 1930-as leletmentés folyamán (501).

110 Csuprok A csuprok, a mindennapi élet praktikus használati tárgyai, a házikerámia fogalomkörébe tartoznak. Formájuk nem kultúrspecifikus, hanem a funkciónak van alárendelve. Bár a hatvani kultúra esetében szerepük talán nagyobb az átlagosnál, hiszen itt a kisméretű edények bögrék, korsók - funkcióját is betöltötték, formájuk általában nem kronológiai jelentőségű. 1. Enyhén kihajló peremű, rövid, ívelt nyakú, öblös hasú csupor a legelterjedtebb fazéktípus eltérő arányú, kicsinyített mása (60). Füllel ellátott változata is ismert (63, 93, 107). Erősebb perem és nyaki ívvel, peremből induló füllel készített példánya is ismert Ároktőről (128). 2. Fordított csonkakúp alakú csupor. Amennyiben díszített - a perem tagolása és a peremen vagy alatt ülő bütykök - akkor az megegyezik a fazekaknál általánosan használt díszítéssel (86, 384). Tálak 1/1. Az itt bemutatott leletanyag legjellemzőbb táltípusa a kihajló peremű, erősebben vagy enyhébben ívelt nyakú, éles vállú, általában csonkakúpos (196, 328), néha gömbszelet testű tál (310, 327, 408). A váll hangsúlyos, e ponton a tárgy keresztmetszete háromszög alakú. E rész viseli a díszítés fő motívumait is, szinte mindig rovátkolt, és alul-felül bekarcolt dupla vonallal kísért (45, 291, 442). Válla általában íves mélyedéssel tagolt több helyen (75, 234, 239, 264, 434, 499, 516).'" A váll alatt futó vonalpárhoz csatlakozik a test felső harmadában az íves (72, 74, 109, 222, 424), háromszög alakú (67, 80, 227, 110 Hasonlót a tiszafüredi Ásotthalomról ismerünk (BÓNA 1975, Taf. 197/4). 111 A füzesabony-öregdombi telepen már az 5. legalsó szintben előfordul ez a forma, minden szintben megtalálható, de a felső szintek jellemző kerámiája, ahol az említett kimetszett dísz válik gyakorivá (SZATHMÁRI 1990, 55, 80, 82, 106, 18. t. 1-9; 2006). Kovács Tibor a kultúra végső fázisának vezértípusaként írja le a formát (KOVÁCS 1984, 240, Taf. LXVI/16). A típus az egyik jellegzetes darabja a pusztaszikszói temető sírjainak, Kőszegi Frigyes szerint a kultúra fejlett fázisában általánosan elterjedt típus (KŐSZEGI 1968, 121, Taf. XVII/6, Taf. XX/I, 3, 5, Taf. XXI/1, 4, Taf. XXV/1, 6). Érdekes módon jellegzetes példányai sem a geleji temetőben, sem az egyébként tökéletesen megegyező anyagú ináncsi telepen (KOÓS 1987; 1988a) nem fordulnak elő. 332, 333, 353, 361, 516) vagy fésüzéssel kitöltött mintasor. Más esetekben a váll alatt üres zóna található és a tál testének alsó fele díszített, leggyakrabban fésüzéssel kitöltött minta.sávval (8, 171, 304, 368, 440).

112 A váll alatt körbefutó lencseminta-sor függőleges bekarcolt vonalakkal eltérő motívumvilágot idéz (247). A testen körbefutó borda ritka jelenség e tálak esetében (451). A legdíszesebb daraboknál a vízszintes perem is díszített körben (241, 407). A fül vagy a peremet és a vállat íveli át (430), vagy a vállból indul és a test felső harmadán ül (77, 449). Megfigyelhetünk fület utánzó bütyköt is a vállvonalból kiindulva (217). A tárgyalt tálak és az 1. típusú korsók alját (132, 141, 184, 392) is illetve az oldal alsó részét közvetlenül a fenék felett díszíthették bekarcolt motívumokkal illetve körbefutó kannelurákkal (73, 237, 243, 277, 331, 396). 1/2. A forma azonos az előbbivel, de egyenes peremű, rövid, függőleges nyakú tál. A vállon levő borda erősen kiugrik. A felületüket borító mintakincs megegyezik az alaptípuséval (81, 123, 340, 400). E változatot tekinthetjük a fiatalabbnak. Egyes esetekben a kihajló perem megmarad, de rövid, egyenes nyak társul hozzá (178). 1/3. Az 1/1 típussal megegyező formájú tálak egy csoportjánál a vállnál az edény fala nem vastagszik meg háromszög alakban. Ezek rendszerint nagyobb méretűek és kevésbé díszítettek, bár itt is megfigyelhetünk az első típussal azonos mintakincset (231, 414, 496). 2. Szintén kihajló peremű, íves nyakú, de az első típustól eltérő módon lekerekített vállú, gömbszelet testű tál jóval ritkább a leletanyagban. Egy esetben az 1/1. típus jellegzetes kimetszett válldíszítése társul hozzá (403), de az esetek többségében a vállon alulról keretezett bütyökminta látható, melyekhez a vállat kiemelő vízszintes vonalak csatlakoznak (42, 127, 278, 296, 334, 343, 502). A bodrogszerdahelyi/Streda nad Bodrogom (SK) temető vezető tálformája ez,

113 melyhez jellemzően az itt leírt, alulról keretezett bütykök kapcsolódnak. Hasonlóan alulról keretezett bütyökkel díszített, de íves nyak nélküli a 126. tál töredéke. Ritkábban ugyan, de erre is találunk példát a bodrogszerdahelyi/Streda nad Bodrogom (SK) temetőben.

114 A temetőben minden tál csőtalpon áll. Sajnos az ároktői leletanyagban nem maradt fent olyan példány, ahol a tál alsó részének kialakítására következtetni lehetne. Ez az egyetlen edénytípus amely közvetlen, szoros tipológiai kapcsolatot jelent a füzesabonyi kultúra legfiatalabb, koszideri leletcsoportja felé. 3. A füzesabonyi kultúra legismertebb táltípusa a behúzott peremű, gömbszelet alakú tál, ún. „füzesabonyi dísztál". Túlnyomó többségben a kultúra csontvázas 112 Szathmári Ildikó megfigyelése szerint a seprüzött és simított felületek különböző alakú váltakozása a virágzó és klasszikus periódustól kezdve jelenik meg és a késői időszakban válik általánossá tárolóedényeken és tálakon (SZATHMÁRI 1990, 54). 113 POLLA 1960, Taf. VII/3^1, Taf. XXVII/3, Taf. XII/5, Taf. XVII/6, Taf. XXV1II/3, Taf. XXIX/6. 114 POLLA 1960 Taf. XV/5.