Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

5. A HATVANI ÉS A FÜZESABONYI KULTÚRA TELEPEI ÁROKTŐ-DONGÓHALMON (Összefoglalás)

5. A HATVANI ES A FÜZESABONYI KULTÚRA TELEPEI ÁROKTŐ-DONGÓHALMON (Összefoglalás) Ároktő-Dongóhalom neve az elmúlt évtizedekben többször szerepelt a régészeti szakirodalomban annak ellenére, hogy a bronzkori lelőhely leletanyagának részletes feldolgozására ez ideig nem került sor. Első említése az 1930-as Megay Géza és Saád Andor vezette ásatás után történt meg. Megay Géza dolgozatának bevezetőjében a füzesabonyi kultúrába sorolta az innen előkerült őskori töredékeket (MEGAY 1956, 15). Kalicz Nándor 1968-ban megjelent Északkelet-Magyarország korai bronzkoráról írott monográfiájában néhány mondatban összegezte a lelőhelyről ismerteket, de mivel anyaggyűjtése 1963-ban lezárult, így csak az 1930-as leletmentés anyagából közölhetett válogatást (KALICZ 1968, 118, Taf. LXX-LXXI). A leletanyagot a hatvani kultúra késői fázisába és a füzesabonyi kultúrába sorolta. Kemenczei Tibor az 1966-os leletmentő ásatás után rövid ásatási jelentésben számolt be a feltárás eredményeiről. A település életét a korai bronzkor második felétől a késő bronzkor kezdetéig datálta és a késő hatvani valamint a füzesabonyi kultúrák folyamatos megtelepedésével számolt (KEMENCZEI 1966; 1967;

161 KEMENCZEI-K. VÉGH 1968). Bóna István a füzesabonyi kultúra monografikus feldolgozása során említi a bronzkori lelőhelyet, mint a kultúra teli településeinek egyikét (BÓNA 1975, 146). Kovács Tibor szintén a füzesabonyi kultúrával összefüggésben foglalkozik az ároktő-dongóhalmi teli teleppel, melyet azon települések között említ, ahol a hatvani kultúrát közvetlenül a füzesabonyi kultúra követte (KOVÁCS 1984, 244; 1988, 21). A töretlen HatvanFüzesabony átmenetet hangsúlyozza Koós Judit is az Észak-Magyarország bronzkori telepkutatását áttekintő cikkében (KOÓS 2002, 222). Emily Schalk az ároktői lelőhelyet a hatvani népesség hagyatékának tekinti, és a telep életét a tiszalúci telep III. réteg 3-4. ásónyomából előkerült leletanyaggal és a hernádkaki temető 2. fázisának késői szakaszával helyezi egy időre (SCHALK 1992, 204). A szerző annak ellenére, hogy ismerte az 1966-os ásatás leletanyagát, nem utal 161 Az Archeológiai Értesítőben korábban (1967) megjelent német nyelvű ásatási összefoglaló a HOMÉ-ban (1968) helyesen megjelent „korai bronzkor második felétől a késő bronzkor kezdetéig" szöveget rossz fordításban „von der zweiten Hälfte der Bronzezeit bis zum Ende der Spätbronzezeit" közli. sehol arra, hogy Ároktőn a füzesabonyi kultúra településrétegei is megtalálhatók.

162 Kemenczei Tibor még az 1960-as évek elején szórványként közölt Ároktő-Dongóhalom lelőhellyel három bodrogszerdahelyi típusú korsót (KEMENCZEI 1963, 172, 2. kép 1-3), melyekről feltételezte, hogy esetleg temetőből származnak. Koós Judit e korsók alapján a lelőhelyet a bodrogszerdahelyi típusú korsók elterjedési térképén is feltüntette legutóbbi cikkében (KOÓS 2003, 326, Taf. 15/2). A korsókat először 1936-ban ÁroktőSzódadomb, Zimmerman tanya lelőhellyel leltározták be a Herman Ottó Múzeumban.

163 A szódadombi lelőhely Ároktő és Tiszakeszi települések között fekszik félúton, ma Tiszakeszi község közigazgatási határán belül található. Véleményem szerint ez esetben a dülő megnevezés a pontosabb, így nagy valószínűséggel nem az ároktői Dongóhalomról származnak az említett bronzkori edények.

164 Az ároktő-dongóhalmi bronzkori telep ásatási dokumentációjának és teljes leletanyagának részletes feldolgozása alapján bebizonyosodott, hogy Ároktő esetében nem egy folyamatosan lakott hatvani-füzesabonyi teli településről beszélhetünk. A lelőhelyen a hatvani kultúra korai, egyrétegű telepe után - valószínűleg időbeli hiátussal - a füzesabonyi kultúra népe telepedett le hosszabb időre és hozta létre saját, többrétegű települését. Az ároktői Dongóhalom első lakója a bronzkori hatvani kultúra népessége volt. Négy méter széles házai szorosan egymás mellett álltak, azokat széles árok vette körül. A település élete rövid idejű lehetett, a ránk maradt dokumentáció alapján csak egy - a legalsó - települési réteget köthetjük e kultúrához. A hatvani település után jelentős tereprendezési munkák folytak a területen. A falut körülvevő árkot betemették, az 1. szelvény metszetfalának adatai alapján pedig egy kb. 70 cm-es feltöltési réteget is azonosítani lehet a legalsó és az azt követő települési szintek között (15. kép). 162 Megemlíti ugyan, hogy több településen a hatvani formák fiatalabb - Vatya-, Füzesabony- vagy Aunjetitz-kultúrába sorolható leletanyagokkal együtt kerülnek elő és feltételezi, hogy ez esetben későbbi kultúrcsoportoknak az adott lelőhelyen történő megtelepedéséről van szó, de ezt Ároktőre nem vonatkoztatja (SCHALK 1992, 205). 163 HOM Ltsz.: 53.411.1-3. A tárgyak a 2000-es revízió alkalmával már nem voltak meg. 164 Épp úgy, mint a hasonló lelőhellyel beleltározott tál (P. FISCHL 2004, 6, 9. kép 1).