Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
KOLOSTOR ÉS KÖRNYEZETE AZ ABAÚJI-HEGYALJÁN
adott környezetben, feltétlenül a regééihez mutatna hasonlóságot. A göncruszkai és a Szentháromság kolostorok feltételezett helyszíne felmérhető romok híján alkalmatlan a fentiekhez hasonló összevetésre. A helyválasztás azonban ezeken a helyszíneken is a már ismertetettekhez hasonló sajátosságokra utal. Ugyanakkor a ruszkai kolostor kapcsán érdemes az alapítás körülményeire visszautalnunk. Itt ugyanis egy már meglévő egyházat (!) és a közelében fekvő malmot kaptak meg a remeték, tehát egy korábbi feltehetően rövid életű közösség örököseivé váltak, beleértve ebbe a javadalmakat, az épületet és a közvetlen környezetet is. Az épületeken túl a közvetlen környezetbe való aktív beavatkozás látványos példái a kolostorok közelében megfigyelhető gátak, illetve tavak (10., 18., 61., 68. kép). A felduzzasztott medrek mérete változó. Egységes viszont, hogy ezek a tavak minden esetben a kolostor valódi vagy feltételezett helyének közvetlen szomszédságában helyezkedtek el. Elkészítésük, üzemeltetésük, így nyilvánvalóan szorosan összefügg az adott közösségek mindennapi életével. A megfigyelt jelenségek: tó - kolostor egy kis területen belül szerves egységet alkotnak. Egymásrautaltságuk megértéséhez az igazi érveket a Zempléni-hegység vízrajza szolgáltatja. 168 Az Abaúji-hegyalja éghajlata mérsékelten száraz, hűvös, a patakok, források vízhozama ingadozó. A kolostorok közvetlen közelében található tavak esetében sokszor a forrás alatt (Regéc. Göncruszka), vagy attól nem messze (Szentháromság, Gönc) rekesztik el a patakmedreket. Méretük olykor olyan kicsi, hogy a szokásos „halastó" elnevezést még csak hipotézisként sem érdemes felvetni (Regéc, Szentháromság). Jelenlétüket nagy valószínűséggel a vízháztartás tudatos szabályozásával magyarázhatjuk. Tulajdonképpen víztározókat kell látnunk ezekben. Helyük és feltételezhető funkciójuk pedig egyértelműen a kolostor és közvetlen környezet közti szerves egységre utal. Ezek az összefüggések valójában a kolostor, mint fogalom értelmezéséhez nyújtanak támpontot, amely azonban csak a közösségek és a távolabbi környezet viszonyának meghatározásában teljesedhet ki. A pálos kolostorok élettere az Abaúji-hegyalja területén Az okleveles forrásanyag tanúsága szerint a pálos remeteségek mindegyike szorosan kötődik a fenntartására alkalmas közeghez. A gönci és göncruszkai kolostorok birtokait, és adományozóit a Hernád-völgye településein találjuk. Regéc esetében, a földrajzi fekvéséből adódóan, két régió: az Abaúji-hegyalja és a Bodrog-völgye vonMKK II., 1990. 894. záskörzetében figyelhetjük meg ugyanezt, ami alapján pedig elég pontosan körülírható az a térség, amely az ellátás és fenntartás tekintetében a közösségek létének valódi alapja. A szoros kapcsolat egyben lehetőséget teremt a remeteségek és a környezet viszonyának megfelelő értékelésére is. A kolostorok a már bemutatott régió peremén jöttek létre. Tulajdonképpen eltávolodnak a lakott településektől. Ez mégsem nevezhető az extrém környezet tudatos keresésének, vagy felvállalásának. A remeteségek eltávolodása a lakott településektől csupán érintőleges. Ez a távolság gyakorlatilag nem nagyobb 1 óra járóföldnél, de gyakran csupán 1-2 km. Az eltávolodás nem más csupán jelképes kivonulás a világi környezetből. Abból a közegből, amelyhez ugyanakkor minden közösség ezer szállal kötődik. Mindezt illusztrálandó érdemes a kolostorok településhálózatba való illeszkedését a helyi úthálózattal való kapcsolaton keresztül bemutatni. Regéc közelében fekvő remeteségek esetében a Huta-völgyi és Tolcsva-patakok völgyében húzódó út, mai napig az egyetlen ami a belső hegyvidék megkerülése nélkül, közvetlen összeköttetést teremt a Hernád és a Bodrog-völgye között. Középkori jelentőségére az itt működő vámszedőhely is utal. A göncruszkai kolostor közelében a középkori úthálózat kisebb átalakuláson ment át. A múlt század végén készült megyei monográfiában a rom helyét a régi út mellett határozták meg. 16 Ennek nyomvonala a katonai felmérések térképlapjain jól követhető (1., 5., 6., 10., 11., 15., 17., 18., 20. térkép). Az út jól láthatóan eltér a Göncruszka-Gönc iránytól, Hejce felé kanyarodik és a kolostor előtt a szőlőhegyeken keresztül fut be Göncre a völgyben vezető másik úttal párhuzamosan. Középkori eredetére utal, egy 1487es adat is, mely szerint: amikor Ányos a Szt. Katalin kolostor perjele, Szántó mezővárosból (ma Abaújszántó) hazafelé tartott és a hejcei szőlőkhöz ért rátámadtak és „kivették alóla a felnyergelt lovat" no A perjel a forrás szerint a Szántó-Hejce-Szt. Katalin kolostor útvonalon haladt. A kényes inzultus helyszíne tehát kétségkívül a hegyekhez közel haladó országút lehetett. A gönci kolostor a Dobogó-hegy északi lábánál fekszik (12. térkép). A Gönci-patak itt kanyarodik északi irányból nyugat felé. Az általa kialakított völgy pedig fontos útvonalat feltételez a kolostor közelében. Északkelet, majd kelet felé haladva a patak mentén, ma is jól járható úton juthatunk a pálos templom romjai alá. Itt az ún. Potácsháznál a völgy dél felé kanyarodik. Az északi irányt tartva, két, mai is jól járható úton juthatunk Telkibányára. Az egyik északkelet felé fordulva vezet át az Ökör-hegy (379 m) és a Bizóka (391 m) közti gerincen, a másik pedig északról kerüli meg az Ökör69 Sziklay-Borovszky, 1896,285. 70 Bandi, 1985, 599., 46.
