Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
KOLOSTOR ÉS KÖRNYEZETE AZ ABAÚJI-HEGYALJÁN
írott forrásanyagát, csupán áttételes utalásokat találunk a belső kapcsolatokra. Mária királynő és Erzsébet királyné 1384. június 2án kelt két parancsa, amelyben a Szűz Mária kolostor kérésére utasítja „István fia Pál Gunch-i, Regerch-i és Boldogkw-r várnagyot és alvárnagyait, hogy a pálosokat "védjék meg régi jogaikban ". Ne szedjenek tőlük kilencedet és "malomházuk " után collectât vagy censust. 183 A másik, ugyanezen a napon kelt és Erzsébet királyné által kiadott oklevél „Regech-i várhegyen hírt szőlőik" és „a pálosok ellátására szolgáló élelmiszerek" kapcsán bírt kilenced és vámmentesség megtartására szólítja fel a ,jRegech-i" várnagyot és officialisait. 184 Hasonló helyzetre láthatunk példát 1406-ban is. Zsigmond király két, december 31-én kelt oklevélben egyfelől a „Regech-i" várnagynak és alvárnagynak, másrészt a telkibányai polgároknak hívja fel a figyelmét a pálosok ezeken a helyeken bírt szőlőikben termett bor kilenced vagy hegyvám megfizetése alól való mentességére. Az első oklevél egyben egymással szomszédosként írja le a három közösséget. 185 1412-ben „a pálos rendi Szent Jakab és Fülöp, tovcibbá Szűz Mária és Szent Katalin" kolostorok a „rend elnéptelenedett Szentháromság kolostorának tartozékait annak elnéptelenedése óta használják, hasznait és jövedelmeit élvezik" m 1419-ben a helyi pálosok korábban szerzett adó illetve vámmentességét erősíti meg Zsigmond egy Visegrádon kelt oklevélben. 187 Az oklevelekben szereplő kiváltságok általános jellegű megerősítésének igénye mögött a legtöbb esetben valószínűleg a közös érdekeik védelmében együttesen fellépő kolostorokat sejthetjük. Ugyanakkor ez a forrásanyag jellegéből adódóan nem enged bepillantást a vikárián belüli kisebb csoportok belső működésébe. Valószínű azonban, hogy ezek a közösségek a pálos rend szervezetén belül, sokkal inkább a kölcsönös egymásrautaltságból fakadó alakalmi társulások. Az esetenként tetten érhető és indokolt közös fellépésen túl az egyes közösségek saját jövedelmekkel, birtokszerzési gyakorlattal és adományozói körrel rendelkeznek. Természetesen önálló kapcsolatot tartanak fenn a vikariátussal (1402, 188 1558, 189 1569 190 ) és a rend központjával (1384, 191 1415 192 ) illetve a környék más kolostoraival (Dédes - 1419, 193 Terebes - 1551 194 ). A csoport kialakulásának okait vizsgálva érdemes kitekintenünk az ország más, pálosok által kedvelt terüle3 Bandi, 1985, 584..Ó. ;4 Bandi, 1985, 671.,/. 15 Bandi, 1985, 585., 10. és //. ;6 Bandi, 1985, 672.,6. ;7 Bandi, 1985, 587.,15. ;8 Bandi, 1985, 701..40. 19 DAPI, 173.,257. 10 DAP 1, 174., 25926.; 175., 260., 261. " Bandi, 1985, 584., 7. 12 ZsO. V., 301.. 1051. 13 Bandi 1985,587., 15. 14 Iványi, 1926, 20. teire is, hiszen a szerveződés ilyen formái nem példa nélküliek, sőt általános jellegzetességként tűnnek fel. A kedvelt középhegységi régiókban a pálos kolostorok abaújihoz hasonló elterjedésével találkozhatunk. A topográfiai jellegzetességekből kiindulva természetesen párhuzamokat vonhatunk a bizonyos területeken tapasztalt jellegzetességek között. így feltétlenül rendi sajátosságnak kell tartanunk a letelepedésre alkalmas élettér fokozott kihasználását, azaz a közösségek egy viszonylag kis régión belüli nagyszámú megjelenését (Bakony, Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk, Zemplénihegység, Baranya). Ezen belül pedig a kolostorok egymáshoz való fizikai közelségét, ami általában az azonos élettér kihasználását is jelenti, így például nem ritka, ha ugyanazon települések vonzáskörzetében élő közösségek közös adományokat kapnak (Diósgyőr-Dédes, 195 Szentlélek-Szent László 196 ). A közel lévő kolostorok már topográfiai adottságaikból adódóan is szoros kapcsolatot tartanak fenn egymással. Ennek ellenére az írásos forrásanyag a „csoportjellegek" abaújihoz hasonló, karakteres megjelenéséről csak korlátozottan szolgáltat adatokat. 197 Valójában igen kevés az ilyen szempontokból feldolgozott oklevelek száma, holott a megtelepülés jellegzetességei a közösségek többségénél a Regéc-GöncruszkaGönc csoporthoz hasonló egymásrautaltságot feltételeznek. 198 A baranyai pálosok közös fellépésének nyomai például visszanyúlnak a 15. századra, de írásos nyoma ennek a kapcsolatnak csak 1577-ben jelent meg. 199 Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a kolostorcsoportnak nevezett közösség, mint alakalmi társulás, általában jellemző a pálos rendre. Az oklevelek alapján kommunitás létrejöttének okai is világosak, hiszen ez általában a javak és kiváltságok védelmében való közös fellépésben öltött testet. Mindez azonban csak akkor jöhetett létre, ha egy kisebb régión belül több kolostor létezett és működött egymással párhuzamosan. A valódi ok tehát a kedvező földrajzi környezet kihasználása, a rend kedveltsége és az alapítványok nagy száma, amely szinte magától értetődően teremti meg egy-egy kisrégión belül a közösség kialakulásának feltételeit. 200 Ezzel egyben összegezhetjük az Abaúji-hegyalja pálos kolostorcsoportjának kialakulásához vezető folyamatokat is. Ugyanakkor adósak maratunk a térség pálos hegemóniájának okaival, amelyek a kolostorok gazdálkodásának áttekintése után válhatnak világossá. m DAP I., 66., 82. 196 DAP III., 411., 937. 197 Mályusz. 1971. 259. 198 Ahogy Bandi Zsuzsa (Bandi, 1985) és Knapp Éva (Knapp, 1994) regionális feldolgozásai is mulatják a rendről alkotott új elképzelések forrása csakis a kisebb területek tüzetes vizsgálata lehet. 199 Knapp, 1994, 101. 200 Talán nem érdemtelen összefüggéseket keresnünk a 14-15. század fordulóján a pálosok panaszai és a Pclsőczi Bebek család (András, László, Péter) megjelenése között, ami a környék birtokviszonyainak erőteljes (néhol erőszakos) átszervezésével kezdődött. Iványi, 1926, 9.
