Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

FŰTŐBERENDEZÉSEK

(34. ábra, 4.). Az alsó részen hat körkörös dísz, felül három, egy-egy pöttyös felületű vázában álló, három-három tulipánból álló virágcsokor látható. Olajzöld máza és anyaga miatt nagy valószínűséggel az ilyen csempékből álló kályha zárópárkánya volt az a csempe, melynek szélesebb alsó részét két, egymáshoz kapcsolt, bőségszaruhoz hasonló, sűrűn pettyezett felületű, tekervényes motívum tölti ki. Két oldalán korongszerű elemek láthatóak. A szélesebb részt a hullámos vonalban, erősen kihajló és három, erősen stilizált levéllel díszített felső résztől ferde osztású, pettyezett sávokkal díszített szélesebb, vízszintes pálca és fogrovatsor választja el (34. ábra, 3.). A kályhának feltehetően kétféle oromcsempéje volt. Közülük a függő oromdíszt lehetett eddig azonosítani (34. ábra, l.).

261 A pontsorral gazdagított, többszörös vízszintes tagozat alatt három, egymáshoz hajló levélköteg áll. A példányok máza ugyancsak olajzöld. Az sem zárható ki, hogy a három lapcsempe valójában két különböző, de azonos párkányú és oromzatú kályhához tartozott. A sarkára állított négyzettel díszített csempe pontos párhuzama Csengéiről

262 ismert. A párhuzam felbukkanása a Füzértől számottevő távolságra eső Csengeren csak történeti összefüggésekkel magyarázható. A csengeri reneszánsz udvarház birtokosai a 16. század végén és a 17. század elején a bribiri Melith család tagjai voltak. A tény akkor válik izgalmassá a füzéri csempe szempontjából, ha tudjuk, hogy 1561-ben Perényi Gábor éppen Melith Ferencnek zálogosította el a füzéri uradalom egyik tartozékát: Alsóregmecet. Alsóregmec - ahol Melith Ferenc egyébként udvarházat is épített magának - csak 1649-ben, Melith Vid magtalan halála 1 263 után került vissza a füzéri uradalomhoz. Ez a tény kizárja, hogy a csempe 1649 után készült volna. Maga a kompozíció egyébként a 16. század második felétől kezdve igen elterjedt és hosszú ideig használt volt a Felvidék délkeleti részén. Közismert, hogy ebben a modorban készültek a Miskolczi Mihály nevével és az 1574-es évszámmal jelzett csempék is.

264 Mindamellett a füzéri példányok csak igen távoli rokonai a Miskolcziféle csempéknek. 261 Gyuricza, 1992., 98. típus. 262 Gyuricza, 1992., 23., XVI. rajz. 263 Véleményünk szerint a Melithek alighanem itt kerültek kapcsolatba a fuzéri birtokosoknak dolgozó kályhásokkal, s készíttettek velük egy vagy több kályhát csengeri udvarházukba is. A viszony fordítva is elképzelhető, de kevésbé valószínű, s a lényeget nem befolyásolja. 264 Voit, 1954. 5. A vadászjelenetes kályha egyedi rokon csempéi Füzéren több csempén is felfedezhetjük a sarkára állított négyzetet, mint vezérmotívumot. Találkoztunk vele az olaszkancsós kályhánál is, de előfordulnak ilyen díszítésű egyedi példányok is. Három, egymástól is eltérő méretű mázatlan példány sorolható ide. A vadászjelenetes kályhához tartozó csempéhez legközelebb az a meglehetősen primitív kidolgozású csempe (35. ábra, l.)

265 áll, melynek felületét ugyancsak sűrű pettyezés borítja. A sarkára állított négyzetet kitöltő motívum jelentősen eltér: itt a négyzet sarkait lapos tagozatok kötik össze. E sávok és a négyzet oldalai által közrefogott területen két-két gömbölyded levél látható. Hasonló levelek vannak a csempe sarkait a négyzet felezőpontjával összekötő sávok két oldalán is. Azonos a kompozíció egy plasztikus kidolgozású (35. ábra, 2.) csempén is, ahol azonban a négyzet közepét négy, egymástól pontsorral elválasztott, háromszirmú virág tölti ki. A négyzet oldalfelező pontjait a csempe sarkaival csak egy kettős vonal köti össze. Ezek két oldalán itt is gömbölyded levelek találhatóak. A harmadik rokon darab (35. ábra, 3.)

266 már csak a kompozíció vezérmotívumában, a sarkára állított négyzetben emlékeztet a fentiekre. Itt a négyzet közepét nagy, négyszirmú virág foglalja el. A csempe sarkaiból virágok indulnak a négyzet oldalai felé. 6. Terülőmustrás kályhacsempe A habán kályhák omladékában, az északi várfal külső oldalán, valamint az ágyúálláson meglehetősen nagy mennyiségben került elő egy terülőmustrás díszítésű kályhacsempetípus (35. ábra, 4.). A nagyobb mennyiség arra enged következtetni, hogy ilyen csempékből felépülő kályha állt valaha a füzéri várban. Ebből azonban egyelőre csak egy lapcsempe azonosítható. A szegély nélküli, négyzetes csempéket a sarkokból induló, többszörösen ívelt vonalú, a csempe közepén hármas sávval összefogott szalagok tagolják. A csempe széleinek tengelyében egy-egy, igen plasztikus virág fele (a termőtest fele és két-két, erősen erezett levél) található. Két csempe egymás mellé illesztése esetén a két fél virág egésszé áll össze. A csem265 Gyuricza, 1992., 55. típus. 266 Gyuricza, 1992., 59. típus.