Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR ÁLTAL BETÖLTÖTT FUNKCIÓK TÁRGYI EMLÉKEI
ban elárulják. Abroncs mindeddig nem került elő az ásatáson. A vedren kívül a többi kerek formájú tárolóeszköz hánccsal is össze lehetett tákolva, így az ilyen tárolóeszközök nyomtalanul elenyészhettek. Lábakon álló, fedeles, négyszegletes, fából készült tárolóeszköz volt a néprajzi anyagból jól ismert szuszék. Lisztet és gabonaféléket tartottak benne. A legtöbb szuszék (15) 1654-ben állt a várban, részben üresen. Fedhetőségük miatt jobbára a szabadban (kert, fokok, folyosó) tartották őket. Érdekes, hogy zárt térben csak a nagyteremben (45.) (ott azonban mindig) álltak szuszékok. Egy alkalommal állt egy nagy szuszék a Nagy pincében (42.) is. A 17. század elején készült leltárakban kéthárom kádat is említenek. Ezek egyikében zab volt. A legközönségesebb tárolóeszköz a láda volt. Általában 4-5 láda volt a várban, 1654-ben viszont tíz. Az 1670-ben talált több mint 17 láda kivételes eset lehetett, a sok láda Bónis Ferenc és Bocskay István zempléni ispán Füzéren felhalmozott javait tartalmazta. 411 A tárházban (43.) mindig volt legalább egy láda, levelek, regestrumok voltak benne. A többi felsorolt láda általában üres és rossz volt, vagy pedig nem vették számba a tartalmukat. 1665/68-ban a déli szenesházban (40.) egy ládában 500 forintot találtak. A ládák formája és színe változatos volt. Hallunk hosszú, kicsi, zöld, fekete, vasas, zárható és zár nélküli ládákról, sőt 1670-ben egy üres vasládát is említenek. A ládák fajtáit Bónis Ferenc visszaemlékezéséből ismerjük meg a legalaposabban. Bónis szerint Füzéren maradt egy 12 pléhes vasládája, három hintóhoz való (alighanem utazó-) ládája, egy ruhás és két tintás láda, egy kicsi, fekete, egy cifrán metszett oldalú és egy nagy, tarka láda, valamint egy olyan nagy láda, melyben csótárok és nyergek voltak. A régészeti leletek között egyetlen ládapánt található (58. ábra, 2.). A sáfárház (17.) utolsó járószintjén feküdt. A töredék 11,5 cm hosszú, csúcsa felé keskenyedő darab. Csúcsa levél formájú. A vaslap tengelyében három (pontosabban két és fél) szegecslyuk maradt meg. Elvileg a darab lehetne ajtópánt is, de a kicsi szegecslyukak miatt inkább ládapántnak tartható. Általános, hosszú ideig használt forma. 1670-ben egy rekeszes tárolóeszközről, a pincetokról is hallunk. Ebben ontalak, ónpalackok és 4,1 Holló Zsigmond írja Zichy Istvánnak 1670. június 25-én: „Füzér varát elfoglaltattam ... az vár is igen rakott rebellisek marhajavai ... Boczkajnakis vagyon két örögh ladaja portékával..." MOLE. 41. 1670., No. 179. csészék voltak. Bónis szerint szegekkel volt kiverve. Textil alapanyagú tárolóeszközökről ugyancsak 1670-ben hallunk. Ekkor ponyvában gyapjút, zacskókban salétromot és „valami büdös követ", alighanem ként, zsákban „egyetsmást" tartottak. A Bónis Ferenc visszaemlékezésében emlegetett „igen szép szepesi forma" fedeles kosár inkább értéktárgynak, semmint tárolóeszköznek minősült. Az inventáriumok ugyan soha nem említenek cserépből készült tárolóeszközöket, mégis van a leletanyagban három olyan töredék is, amelyek aligha értékelhetőek másként, mint cseréphombárok maradványai. Mindhárom töredék a sütőház (17.) omladékából került elő (59. ábra, 1-3.). A töredékek vörös anyagú agyagból készültek, igen vastag falúak, mázatlanok. Igen nagy szájátmérőjű edények darabjai. Kettejük pereme teljesen tagolatlan, egyszerűen egyenesre vannak vágva. A harmadik példány szájánál keskeny, szalagszerű, lehajló gallér látható. 2. A raktározott javak Alapanyagok A füzéri várban őrzött állatbőrökről már 16. századi adatunk is van. Az 1542 után Patakról Galgócra szökő állítólagos Perényi Ferenc után a füzéri várból küldtek nyestbőröket. 412 Azt, hogy a várban már (legalábbis részben) feldolgozott bőröket tartottak, két adatból is tudjuk. 1623-ban a sáfárházban (17.) csávázott báránybőröket találtak, de ugyanekkor megemlítik, hogy további báránybőrök tartoznak ide, azonban ezek éppen csávázás alatt állnak a vilyi szűcsnél. Ugyanekkor 8 pár talpbőr is volt a Kaputorony padlásán. A juhbőr ára 1626-ban mérettől, illetve attól függően, hogy „döggel holt" állat bőre volt, 30—50 pénz között mozgott. Gyapjút 1670-ben találtak a „Malompincében". Ez alighanem Bónisnéé volt. A gyapjú 1626-ban 8 pénzt ért. Alapanyagnak tekinthető a 17. század első felében készült összeírásokban emlegetett váltakozó mennyiségű kender is. A fémek értéke közismert. A további feldolgozásra alkalmas szálvasat, sínvasakat (Datz Márton számtartó 1626-ban 36 pénzért vett két sínvasból kocsihoz való kerek szegeket, valamint a vár szükségére való lécszegeket veretett) és aprólékvasakat 1654-ig vették számba. Ezeket a „Cejtházban" ( 18. ) és a sáfárházban (17.) tárolták. 412 Sztáray, 1985,216.
