Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
elszórtan egyébként szinte a vár valamennyi pontján előkerültek. A kályhához három csempetípus köthető. Közös jellemzőjük az igen finom, téglaszínű, nagyon keményre égetett alapanyag, valamint az alig kiemelkedő, kevéssé plasztikus díszítőmotívumok. A négyzetes főcsempéket - melyek között feles méretű is előfordul — egyszerű léckeret övezi (31. ábra, 3.). 239 A csempe lapjából alig kiemelkedő mintát két-két, egymással deréktájban egy íves oldalú négyszöggel összefogott, egymástól ívesen elhajló szalag közé helyezett levelek alkotják. A minta végső soron a végtelenített terülőmustrákra emlékeztet. Az alul és felül ugyancsak egyszerű léckerettel kísért párkány csempék (31. ábra, 2.), 240 három részből tevődnek össze. Alul két, rizs alakú gyöngyökből álló párhuzamos sor fut. Ezt egy ferdén rovátkolt keskeny sáv választja el a kissé hasasodó középső résztől, melyet egy hosszan elnyúló, négylevelű szirmai töltenek ki. A középső szakaszt kettős, ferdén rovátkolt sáv választja el a kissé kihajló felső sávtól, melyet V alakú vonalak és pontok kombinációja díszít. Az oromcsempék alsó részén két, keskenyebb végénél összefogott bőségszaru látható. (31. ábra, l.). 241 A bőségszaruk körül csillagok, levélszerű, és más, nehezen felismerhető motívumok helyezkednek el. Az oromcsempe lapos részét ferde osztású, pöttyös és rovátkolt sávokkal díszített szélesebb, vízszintes pálca választja el az erősen kihajló, függőlegesen álló, függönyszerű ívekkel díszített felső résztől. Véleményünk szerint a kályha - a lelőkörülmények fényében - 1623 után közvetlenül készülhetett. Nem fogadható el Gyuricza Anna érvelése, mellyel e csempéket (pontosabban a 83. típust) sommásan a 17. század elejére datálja. 242 Gyuricza figyelmét elkerülhette az a tény, hogy a korabeli magyar szóhasználatban az „öreg" jelző nem kort, hanem méretet jelölt, értelme 'nagy' volt. A kályhához köthető három csempének nem ismeretesek pontos párhuzamai, bár az oromcsempe részletei (a bőségszaruk, de különösen a pöttyös és rovátkolt sávokkal díszített osztópálca) más füzéri (részben egyedi daraboknak számító) típusoknál is előbukkan. A motívumok közkedveltségét, nagy területen való elterjedtségét és hosszú életét igazolja, hogy az osztópálca motívumait megtalál239 Gyuricza, 1992., 83. típus. 240 Gyuricza, 1992., 87., 88. típus. 241 Gyuricza, 1992., 110., 111., 112. típus. 242 Gyuricza, 1992., 26. juk a 16. század elejére datált prágai, de 17. századi, színes ónmázas pácini csempéken is. 24 Végső soron hasonló megoldású volt Miskolczi Mihály 1574-ben készített, több lelőhelyről is ismert kályhájának párkánycsempéje is. Ennek kihajló részén egyébként a függönyszerű motívumok is visszaköszönnek. 245 A füzéri rokon emlékek közül távolról bőségszarura emlékeztető motívummal és a ferde osztású, pöttyös és rovátkolt sávokkal díszített párkánycsempéje volt az alább bemutatandó mázas, vadászjelenetes kályhának is. A ferde osztású, rovátkolt és pöttyös, vagy sima és pöttyös sávokkal tagozott osztópálca számos egyéb füzéri, egyedi példányban fennmaradt párkánycsempe-töredéken felbukkan. Rovátkolt és pöttyös sávokkal találkozunk zöld mázas típuson (31. ábra, 5.), pöttyös és sima sávokkal díszített osztópálca pedig zöld mázas és mázatlan változatban egyaránt ismert (31. ábra, 4., 6., 8. - zöld mázas - 7. - mázatlan). Ez utóbbin a bőségszarura emlékeztető motívum is felbukkan. Ezek egy része alighanem még a 16. századból származik, pontos datálásuk azonban a forma közkedveltsége miatt egyelőre nem megoldható. 2. A szegfüs kályha A vár pusztulását megérő másik, mázatlan csempékből készült kályha a déli palotaszárny ebédlőjében (49.) állt. Az alatta levő pincébe zuhant maradványok feltárása 1977-ben, illetve 1982ben történt meg. Az írott források a kályháról semmiféle, vagy majdnem semmiféle információt sem adnak. 1620ban és 1623-ban zöld mázas cserépkályhát, 1654ben egy „öregh kaljhas kemencze"-t írnak össze benne. 1665/68-ban nem említenek itt fűtőberendezést. Mivel az teljes mértékben kizárt, hogy az itt megtalált kályha csak 1668 után épült volna, kénytelenek vagyunk feltenni, hogy az 1665/68-as inventáriumból csupán véletlenül maradt ki a kályha. Mivel 1623-ban még zöld cserépkályha állt itt, az 1977-ben és 1982-ben megtalált kályhának 1623 után kellett felépülnie. Fontos, hogy a kályhát alkotóakkal megegyező csempék ugyancsak megtalálhatóak az 1641 és 1654 között emelt ágyúállás feltöltésében és szinte a vár valamennyi pontján is. Eszerint itt ugyanaz a helyzet, mint a „Deákház" esetében: ilyen kályhákat az ágyúállás építésekor 243 Brych-Stehliková-Zegklitz, 1990., 149-158., 160163. kat. sz. stb. 244 Gyuricza, 1992., 190. típus. 245 Voit, 1954., 120.
