Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
pe két változatban ismert. A legtöbb példány teljes egészében olajzöld, ritkábban sötétzöld mázas, de előfordulnak olyan példányok is, ahol a szalagok és a virágok sárga mázúak. Sarokelemek esetében a beforduló rész feles méretű. Önálló feles csempék nem kerültek elő. A csempe párhuzamai ismeretlenek. Korhatározását előfordulása az ágyúállás feltöltésében, valamint a habán kályhákban való másodlagos felhasználása indokolja. 7. Egyéb, a 17. század második negyedére datálható kályhacsempék Két mázatlan lapcsempe-típust (35. ábra, 5., 267 és 6.) sorolhatunk még ehhez a generációhoz. Bár mindkettőből több példány töredékei előkerültek, azok kizárólag az ágyúállás feltöltéséből ismertek. Mivel a csempék sem anyagukban, sem motívumaikban, sem lelőkörülményeikben nem kapcsolódnak a korábbi generációk egyikéhez sem, ezt a tény kénytelenek vagyunk a datálás egyetlen alapjaként elfogadni. Talán alátámasztja a datálást, hogy a virágcsokros kompozíciójú csempéhez némileg hasonló darab abból a kékedi kastélyból ismert, mely csak 1613-ban épült fel. 268 III. A CSERÉPKÁLYHÁK HETEDIK GENERÁCIÓJA (1605 KÖRÜL) Centrális díszű és terülőmustrás kályhacsempékből álló kályhák Van a füzéri kályhacsempék között néhány olyan típus, melyeknek töredékei viszonylag nagy számban kerültek elő, tehát semmiképpen sem tekinthetőek véletlenül odakerült, egyedi daraboknak, bizonyosnak látszik, hogy egykor kályhákat alkottak, viszont lelőkörülményeik - egy kivételtől eltekintve - alig nyújtanak információt pontosabb datálásukhoz. A csempék más lelőhelyről származó párhuzamai ugyancsak nehezen datálhatóak pontosan. Másrészt viszont - ahogy az alább nyomon követhető lesz - a füzéri csempecsoportok feldolgozása során kirajzolódott egy olyan tendencia, mely arra utal, hogy a várban átlagosan 15-20 évente történt kályhacsere. A kályhacserék legtöbbször tulajdonosváltozáskor történtek. Az 1623 körüli évekre datálható csoportot megelőzően legközelebb 1585 körül lehet biztosabban valószínű267 Gyuricza, 1992., 105., 106., 107., 108. és 109. típus. 268 Cabello-Simon, 1994. síteni kályhacserét. A két időpont közötti távolság szokatlanul nagy, ráadásul 1605-ben a tulajdonos is megváltozott. Mindez arra sarkallt minket, hogy ezúttal - megfordítva a lelet-korhatározás szokásos módszerét - egy 1605 körül feltételezett kályhacseréhez keressünk olyan csempéket, melyekről nem zárható ki az 1605 körüli évekre való datálás. Végül e hagyományos módszerekkel nehezen korhatározható csoport tűnt alkalmasnak erre a szerepre. Az alább bemutatandó csempék részben centrális díszítésűek, részben pedig terülőmustrát alkotnak. Lelőkörülényeikre az az általánosan jellemző, hogy sosem fordulnak elő a habán kályhák anyagával keverten (tehát a csempéket azokhoz nem használták fel másodlagosan, nagy valószínűséggel nem is érték meg a habán kályhák generációját. Néhány töredék elvétve felbukkant az ágyúállás anyagában is. A most bemutatandó csempék kivétel nélkül mázatlanok. Legtöbbjük párhuzama Pácinban került elő. A különböző típusok anyaga erősen elüt egymástól, mindössze két típus jellegzetesen lilásvörös anyaga és sűrűn pettyezett felülete engedi meg annak feltevését, hogy azok egykor azonos kályha alkotóelemei voltak. Körzővel szerkesztett centrális motívum díszíti az egyik, vékony falú, lilásvörös anyagú lapcsempét (36. ábra, 1.), míg a másik felületét nyíl, illetve ellipszis alakú levelek töltik ki (36. ábra, 2.). Mindkét csempe felülete sűrűn pettyezett. A körzővel szerkesztett centrális motívumú csempe pontos, de zöld mázú párhuzama Pácinból ismert. 269 Mivel a pácini feles példány, a csempe szegletes kályhához tartozott. Ugyancsak pácini - zöld mázas - párhuzamai vannak annak a szintén sűrűn pettyezett felületű, azonban világos téglaszínű anyagból készült lapcsempének, melynek felületén rácsok közé foglalt virágok alkotnak végtelen mustrát (36. ábra, 3.). 270 A csempének sarokeleme is ismert, tehát ez is szegletes kályhához tartozott. Mindössze egyetlen példányban ismert egy világos téglaszínű, finom anyagú, mázatlan, úgynevezett „veretmintás" csempe (36. ábra, 4.). 71 Egyedi példány volta ellenére Ielőkörülményei és pácini párhuzama alapján soroljuk ebbe a csoportba. A veretmintát lépcsőzetesen tagolt, többszörösen ívelt vonalú szalagok jelölik ki. A szalagok által közrefogott területen, illetve azon kívül erősen stilizált virágmotívumok láthatóak, a csempe szé269 Gyuricza, 1992., 123. típus. 270 Gyuricza, 1992., 84., 85. és 86. típus, illetve a pácini párhuzam: 221. és 222. típus. 271 Gyuricza, 1992., 81. típus.
