Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
Csempés kályhák A kályhacsempetípusok részletes ismertetése előtt ki kell térnünk az általunk alkalmazott - az Olvasó számára talán szokatlan - feldolgozási módszer néhány kérdésére. Ezek közül első helyre kívánkozik, hogy az alábbiakban a csempék feldolgozását a szokott módszertől eltérően, a legfiatalabbakkal kezdjük, s az időben visszafelé haladva jutunk el a legkorábbi darabokig. Ennek több oka van. Egyrészt az, hogy az egymásra rakódott (itt most konkrét és átvitt értelemben vett) rétegeket egymásról lehántani csak felülről lefelé lehet úgy, hogy egymáshoz való kapcsolatuk is világossá váljon. Másrészt az, hogy a várban utolsóként használatban volt kályhákról tudjuk a legtöbbet, s az ezekből levonható tanulságok sokszor segítettek a korábbi kályhákhoz tartozó csempék vizsgálatánál is. Harmadrészt - s ez egyúttal átvezet a feldolgozás másik, szintén szokatlannak tartható módszerének indoklásához - pedig az, hogy itt lehetett a legmarkánsabban tetten érni azt a jelenséget, hogy két, különböző korból származó kályha azonos időben is létezhetett. A másik szokatlanságot az általunk következetesen használt „kályhageneráció" kifejezés, és az e kifejezés köré fűzött - egymástól sokszor különböző - csoportok azonos címszó és időhatárok közötti tárgyalása jelentheti. Az egyes „kályhagenerációk" alatt az azonos időben készült (de nem feltétlenül azonos időben elpusztult, vagy lebontott) kályhákat, illetve a valami más (stiláris hasonlóság, vagy történeti összefüggés) alapján ezekkel egykorúnak tekintett csempéket tárgyaljuk. Egy másik jellegzetesség - tudniillik az, hogy a füzéri csempék pontos párhuzamai sokszor földrajzilag is igen távoli vidékekről ismertek, viszont a környékről nem - arra hívta fel a figyelmet, hogy a datáláshoz a formai hasonlóság mellett más szempontokat is figyelembe kell venni. A távoli területeken talált párhuzamok esetében ugyanis szinte kivétel nélkül kimutatható volt valamilyen többé-kevésbé szoros történeti-birtoktörténeti öszszefüggés Füzér és a párhuzamos csempék előkerülési helye között. Ezért a fejezetben az Olvasó a megszokottnál többször találkozhat alapvetően történeti indokokkal alátámasztott korhatározással. A füzéri várban meglepően nagy mennyiségű és igen változatos kályhacsempe-anyag került elő. Az eddig elkülönített típusok száma közel 200. Ez a szám a továbbiakban még nőhet, de egyes típusok azonosságának felismerése esetén csökkenhet is. Egyelőre a kályháknak kilenc generációját lehetett elkülöníteni. Az inventáriumok tanúsága és a régészeti megfigyelések alapján megállapítható, hogy az utolsó építési periódus után a várban egyszerre hét cserépkályha állt. Korábban alighanem kevesebb, vagy legalábbis a cserépkályhák egy része szemeskályha volt. A füzéri kályhacsempetípusok korhatározásánál, párhuzamaik felkutatásánál meglehetősen kis számú szakirodalomra támaszkodhattunk. 213 Ennek fő oka az, hogy a már publikált késő középkorikora újkori kályhacsempeanyagoknak vajmi kevés közük van a fűzéri leletekhez. Az egyes füzéri példányok pontos megfelelői legtöbbször közeli - jórészt publikálatlan anyagú - lelőhelyekről származnak. A távolabbról - sokszor meglepően távolról - ismert pontos párhuzamok legtöbbjének (Ónod, Sáros, Hangony, Csenger) felbukkanása inkább történeti összefüggésekkel magyarázható. Természetesen számolni kell nagy területet ellátó kályhásmesterek működésével is, ez azonban inkább csak a 17. századra jellemző (pl. habán fazekasság). A korábbi kályhagenerációk esetében az egyes, távolabbi lelőhelyeken is előkerült és Füzérről is ismert hasonló, de nem pontosan megfelelő csempék között inkább csupán kompozícióbeii azonossággal, vagy a korstílusnak megfelelő, általánosan használt motívumok változatainak felbukkanásával számolhatunk. Az Északi-középhegység déli és nyugati régiójának jellemző kályhacsempéi (a fentebb említett, birtoktörténeti kivételektől eltekintve) nem találhatóak meg a füzéri várban. Ezért a füzéri anyag korhatározásához alig, vagy egyáltalán nem használhatóak a publikált hasonló korú kisvárdai, diósgyőri, miskolci, egri, füleki, szécsényi, budai stb. csempék, a dunántúliakról nem is beszélve. Mindazonáltal három, bizonyosan külföldi eredetű, Füzérre azonban részben már hazai másolatokon keresztül eljutó csoporttal kell számolnunk. Ezek közül korban a legfiatalabb a habán fazekasok által készített, végtelenített terülőmustrás kályhacsempecsoport. Ez talán áttételek nélkül, morvaországi anabaptista fazekasokkal együtt került Füzérre, vagy Füzér környékére. A hasonló példányok előfordulási helyei arra utalnak, hogy a habán fazekasok a Hernád völgyében, észak felől 213 A régió 16-17. századi kályhásságának összefoglalása: Gyuricza, 1992. Ugyancsak a régióhoz kapcsolódik: Feld, 1996. A birtoktörténeti kapcsolatok miatt a füzéri csempék datálásához különösen fontos ónodi leletanyagot Tomka Gábor dolgozta fel: Tomka, 1996. A szerzőt különös köszönet illeti meg a kézirat rendelkezésünkre bocsátásáért, valamint azért, mert az eddig fel nem dolgozott anyagba betekintést nyerhettünk. Egyes csempetípusok korhatározásánál haszonnal forgathattuk: Holl, 1993., Polla, 1971., Pajer, 1983.
