Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
méretű, félköríves ablak két, a tokhornyot leszámítva csak élszedéssel tagozott töredéke került elő az északi szárny keleti pincéjének (32.) omladékából is (25. ábra). Az egyes helyiségek ismertetése során már többször utalnunk kellett arra a véleményünkre, hogy a füzéri várban előkerült reneszánsz kőfaragványok egyetlen periódus termékei, tehát mindöszsze egyetlen olyan 16. századi építkezéssel kell számolnunk, amikor nyíláskeretek cseréjére is sor került. Arra is céloztunk már, hogy véleményünk szerint ez az építkezés Perényi Gábor birtoklásának idején, 1562-ben történt. Tekintsük át most ismét ezt a problémát, ezúttal kizárólag a kőfaragványok szempontjából. Itt azonban azonnal súlyos problémába ütközünk: a füzéri reneszánsz kőfaragványokon alkalmazott, általánosnak tekinthető formakincsbe. A faragványok tagozata a lehető legegyszerűbb: lemez-szíma (kerettöredékeknél esetenként kíma)lemez (alkalmanként további negyedhenger, vagy lemeztagozatokkal gazdagítva). Ez a formavilág a lehető legegyszerűbb motívumokat használja, mely motívumok országosan elterjedtek voltak a Mátyáskor végétől a 17. századig. Hiányoznak azok a mívesebb darabok, melyek a magasabb reprezentációs igény kifejezői volnának, s különlegesebb részleteik megkönnyítenék a korhatározást. Mindezek alapján meglehetősen nehéz formai alapon meghatározni a vár reneszánsz átépítésének idejét. A reneszánsz kőfaragványok formai alapon való datálását tovább nehezíti az a tény, hogy mindeddig alig-alig jelentek meg reneszánsz formagyűjtemények, a reneszánsz formákkal részletesebben foglalkozó kiadványok. Az általános összefoglaló munkák súlyos hiányossága az, hogy szinte kizárólag a reprezentatívabb, könnyebben datálható darabokat közlik, az ezekkel együtt előkerült egyszerűbb töredékeket nem. A bővebb ábraanyaggal megjelent tanulmányok, valamint a kevés formatani gyűjtemény olyan területek emlékanyagával foglalkozik, melyek Füzértől igen távol esnek (Buda, Közép-Dunántúl, Baranya, Erdély), 207 így az azokkal való összehasonlítás - inkább csak illusztratív értékű lehet. Különösen igaz ez annak fényében, hogy Füzér környezetében vannak olyan objektumok, melyeknek reneszánsz részletei alkalmasak volnának az összevetésre, annál is inkább, mert a földrajzi közelség esetenként azonos birtokossal 207 Gerevich, 1966., Koppány, 1984., Koppány, 1986., G. Sándor, 1984., Balogh, 1985., Sebestyén, G.-Sebestyén, V., 1963., Váradi kőtöredékek, 1989., Búzás, 1990., - ez utóbbiban kevés reneszánsz anyag van, Feld-László, 1981. is párosul (Sárospatak, Ónod, Szerencs, Pacin, Borsi, Terebes). Sajnos ezek az anyagok - egy, e munkával párhuzamosan megjelenő összefoglalás kivételével 208 - mindeddig nem kerültek közlésre. Mindazonáltal bizonyos következtetéseket le lehet vonni a füzéri leletegyüttesből. Az első leszögezendő tény az, hogy a kőfaragványok anyaga (egy hengeres fejezet kivételével, mely homokkőből készült, ez azonban nem építészeti tagozat, hanem minden bizonnyal egy kő asztalláb töredéke) egységesen riolittufa, melynek származási helye alighanem a Füzérkomlós, vagy Füzérkajata határában található, mára már régen felhagyott kőbánya. Ez egyrészt arra utal, hogy a kőanyag alapján sem kell több reneszánsz periódusra gondolnunk, másrészt pedig arra, hogy a kőfaragók nem késztermékeket szállítottak Füzérre, hanem a közelben faragták ki a darabokat. A füzéri tagozatok között nem találjuk meg a korai reneszánsz faragványokra jellemző lapos profilokat (Buda, Solymár, Várad stb.). 209 Ugyancsak hiányzik az a jellegzetes, már inkább a 16. század végére, illetve a 17. század elejére datálható tagozattípus, melynek képviselői elsősorban Erdélyből (Kolozsvár, Fogaras, Keresd, Alsórákos stb.) ismertek, de néha felbukkannak Füzérhez közelebbi helyeken (Szerencs, Sárospatak) is, s melyeknek jellemzője, hogy a szemöldökkő és a szemöldökpárkány között fogrovatos pártázat, vagy vastag félhenger húzódik. Ez összecseng a történeti adatokkal: aligha valószínű, hogy Perényi Gábor 1567ben bekövetkezett halála után az új birtokosok nagyobb, kifejezetten reprezentációs célú beruházásokat eszközöltek volna a várban. A korábbra történő datálást pontosító érveket a „Deákházzal" és annak közvetlen környezetével foglalkozó szövegrészben már részletesen megtárgyaltuk, s ennek során arra a következtetésre jutottunk, hogy a vár reneszánsz stílusú átépítése 1562-ben következett be. Sokkal nehezebb probléma az elszedett nyíláskeretek korhatározása. Az élszedés, mint tagozat a reneszánsz művészet korában is élő. A környékbeli 16-17. századi világi épületeknél (pl. Szerencs, vár, Pacin, kastély, Tállya, Rákóczi-ház) gyakran találkozunk vele. Általában - de nem feltétlenül kizárólagosan - alárendeltebb funkciójú terek nyíláskeretei voltak egyszerű élszedéssel ellátva. Ezek néha, mint például Tállyán, nem is kő-, hanem fakeretesek voltak. A Füzéren előkerült elszedett nyíláskeret-töredékekről egyelőre nem dönthető el, hogy középkori eredetűek-e, vagy csak a 16. szá208 Feld, 2000. 209 Az irodalomra lásd a 207. számú lábjegyzetet!
