Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
ÉPÍTÉSZETI Építőanyagok A 13. században épült falak építőanyaga a tulajdonképpeni Várhegyet alkotó riolit és az andezit. Ezt nyilván részben még a terep elegyengetésekor, helyben bányászták. Ez a kőanyag nem faragható, szilánkosan törik. Ezért egyes pontokon már a 13. században is használták a közeli (a Kajata és Komlós határában ma is megtalálható) kőbányákból nyerhető, jól faragható riolit- és andezittufát. 1 5 A tufát, mint alapanyagot ekkor még csak a dongaboltozatokat alkotó kőhasábokhoz, illetve a nyíláskeretekhez használták. A tufakőzet használatának jelentősége az idők folyamán egyre nőtt. A 15. században a boltozatok és kőfaragványok mellett már a statikailag fontos sarkokat (a két kápolna esetében), vagy nagyobb falfelületeket (kápolna, kaputorony) is tufatömbökből építettek meg. A 16. század harmincas éveire tehető építkezésnél (kapubástya) még mindig kisebb a felhasznált tufa aránya, hiszen csak a bástya élei épültek ilyen anyagból, de ekkor készülhetett az északi és déli várfal helyenként tufakövet is tartalmazó javításainak egy része is. Csaknem kizárólag tufából épült a bástya és a keleti várfal által közrefogott holt teret felszámoló falazat. Döntő változás csak a 16. század közepétől tapasztalható, amikor már komoly falazatok is kizárólag tufából épültek fel. Valamennyi árnyékszékakna, a „Rimay-ház" (50.) északi és keleti fala, a Kis pince (37.) közepén álló pillér (és alighanem a felette álló egykori osztófal is), a sütőház (19.) „kőlábai", illetve a kürtőt nyugatról alátámasztó, valamint az északkeleti szárny külső falsíkját borító köpenyfal, a konyha (21.) pillérei, a gazdasági szárnyat a kerttel (29.) összekapcsoló fal, és csaknem biztosra vehető, hogy a „Deákház" emeleti ( 27. ) falai is tufából épültek fel. A tendencia a 17. századi építkezéseknél is folytatódott. Eb195 Arról, hogy a füzéri uradalom területén tufabánya volt 1675-ben értesülünk először. A szepesi kamara ugyanis arra utasítja Gilányi László füzéri provisort, hogy küldjön követ az épülőfélben levő kassai citadella kapujának építéséhez. MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 40. cs., 1675. szeptember, 149. A kapuszerkezet megépítéséhez jól faragható kőre - tehát alighanem tufára - volt szükség. Az egyik közeli kőbányáról szóló első konkrét forrás meglehetősen kései: egy 1689-es füzéri urbárium említ egy „kő faragó Bányát" a Vizes Berek alatt, melyből csak a füzéri birtokos engedélyével lehet követ vágni. MOL P. 392. (Károlyi cs. nemzetségi lt.-a, Törzsanyag, Füzéri uradalom), Lad. 22., Nr. 7. RÉSZLETEK bői épült az ágyúállást kívülről támasztó hatalmas köpenyfal, nagyrészt ebből a bástya tömör befalazása, megmaradt falcsonkja alapján tisztán tufából épült a porház (11.), valamint a nyugati alsó védmű (53.) is. Minden bizonnyal az ehhez vezető lejárat kialakításával kapcsolatban történt meg a déli várfal nyugati végének tufaköves kijavítása. Alighanem már Bónis Ferenc volt az, aki az északi várfal középső szakaszát egy vastag, ugyancsak tufából épült támfallal megerősítette. 1 6 A 15-17. századi falazatokban sűrűn találkozunk másodlagosan felhasznált korábbi kőfaragványokkal. A korábbi kápolna boltozati bordái, záróköve, a jelenlegi kápolna (46.), illetve annak alépítménye (48.) falazatában ma is megfigyelhetőek. 197 Ugyancsak a korábbi kápolnából származhatott az a hengeres, tompaszögű sarokba illő faloszlop, melyet kifolyóvá átfaragva építettek bele a bástya északi falába. Másodlagos helyzetű kerettöredékek alkotják a sáfárház (17.), a sütőház (19.), a konyha (21.) és a kertből (29.) kelet felé nyíló ajtó küszöbköveit (23., 27., 35. képek), s találkozunk ilyennel a nyugati várfal köpenyezésében is (51. kép). Alighanem már csak falazóanyag volt az 1977-es ásatáson a „Deákház" előtt megtalált gótikus ajtószemöldök-töredék, a déli szárny nyugati pincéjében (42/a.-b.) talált gótikus ablak-rétegkő, diadalívdarabok és párkány, a hosszú pince (39.) omladékából előbukkant gótikus boltozati borda-, párkány- és lábazattöredékek is. Jelentős mennyiségű, másodlagos helyzetű kőfaragvány van a sütőház kemencéjének falaiban is (28., 29. képek). A tégla, mint építőanyag csekély szerepet játszott a vár életében. Elszórtan szinte mindenhol előkerült néhány darab, de nagyobb mennyiségben olyan helyeken bukkan elő, ahol kandalló volt, így arra kell gondolnunk, hogy azok kürtőjét, vagy kéményét építették téglákból. Alátámasztja ezt az is, hogy a kaputorony emeleti helyiségének (13.) kandallója a ma is látható csonkok alapján téglakürtős volt. (21. kép). Az előkerült téglák jellemző méretei 24,5-25x15-16x5-6 cm. Több tégla egyik felületén párhuzamos, hosszanti irányú vájatok láthatóak, melyeket még kiégetés előtt ujjakkal húztak 196 Az 1668. január l-jén kelt bérleti szerződésben szerepel, hogy „Item az Arniek szék alat lévő romlót kő falt tartozik Bonis Ur maga költségével föl rakatni. MOL P.63. (Bónis cs. lt-a), 3. cs., 51/24-29. 197 Pl.: Feld-Cabello, 1980., 50., 32. kép. 6.
