Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

41. kép. A „Malompince" Az árnyékszék tisztán tufakőből épült. Ez a tény, valamint az, hogy a „Deákház" területén és az előtte való udvarszakaszon az omladék kifejezetten sok tufakövet tartalmazott - arra enged következtetni, hogy az egész emelet tufából épült fel. Figyelemre méltó, hogy 1977-ben, az épület előtti udvarszakaszon, a reneszánsz ablaktöredékekkel együtt előkerült egy késő gótikus, átmetsződő tagozatú, a 15. és a 16. század fordulójára datálható ajtószemöldök

161 töredéke is. A kő nem származhatott a „Deákház" földszinti ajtajából, hiszen - amint arra már utaltunk, a földszinti nyílásokban tagozat nélküli keretek voltak - de semmiképpen sem lehet az emeleti ajtó darabja sem, mivel annál korábbi. A kő csak oly módon kerülhetett az épület omladékába, ha ott már másodlagos helyzetben, falazókőként felhasználva volt. Ez itt most csak abból a szempontból érdekes, hogy ezek szerint a „Deákház" 161 A követ méretei miatt akkor - felvonó híján - nem lehetett leszállítani a várból, ezért a kutatók ismét elásták. Azóta lappang. Fotója és felmérése (tévesen szárkőként azonosítva): Feld-Cabello, 1980., 50., 31. és 32. kép. Részletes elemzése: Simon-Szekér, 2000. minden jel szerint tufakőből épített emeletének falában is felhasználtak korábbi faragott köveket falazókőként, akárcsak a sütőház pilléreinél. E hasonlóság alapján 1562-re datáljuk a sütőház pilléreit és az azokkal szerkezetileg összefüggő, a sütőház nyugati fala elé húzott köpenyfalat is. Hasonlóképpen a „Deákház" emeletének megépítésével hozzuk kapcsolatba - s datáljuk ugyanarra az időpontra - a konyha kürtőjének a pillérek jellege alapján már a konyhánál is valószínűsített átépítését. A „Deákház" emeletére vezető lépcső megépítése minden bizonnyal hatással volt a konyha kürtőjére is, hiszen részben arra kellett támaszkodnia. A következő feladat a „Deákház" egységes terének létrejöttét megelőző helyiségek osztófalainak korhatározása, illetve annak megállapítása, hogy ezeket mikor bontották el? Ennek érdekében ismét kissé előre kell tekintenünk. A kutatás során arra a megállapításra jutottunk, hogy a palotaszárny északnyugati szakasza a 15.-16. század fordulóján épült fel. 62 Ennél bizonyosan később alakult ki a „Deákházzal" közvetlenül szomszédos virágoskert (29.) A kert feltöltéséből olyan kályhacsempék kerültek elő, melyek egyik csoportja minden kétséget kizáróan 1516 és 1520 között készült, másik csoportja pedig - véleményünk szerint - 1527 után.

1 Ezek nyilvánvalóan a kert kialakításakor kerültek a feltöltésbe. Mivel ezek a csempék már az ezekből álló kályhák lebontásakor kerülhettek a feltöltésbe, a kert létrehozása évekkel 1520 után, legvalószínűbben a 16. század harmincas éveiben történhetett. Ennél is később következett be a kert és az északkeleti épületszárny összekapcsolása és a kutatási alaprajzon 24. számmal jelölt tér létrehozása. Ujabb évek múlva, a fentiek szerint 1562-ben került emelet a „Deákház" tömbje fölé. Őszintén szólva azt ma már nem tudjuk megmondani, hogy az emelet, felépítésekor már a későbbi, egységes tér fölé teljes egészében kiterjedt-e, vagy pedig csak a keleti, korábbi helyiség (23.) fölé. Ez utóbbi mellett szólna az a tény, hogy az árnyékszéképítmény szemmel láthatóan a keleti helyiséghez alkalmazkodik. Ennek azonban az is lehet az oka, hogy ezen a helyen korábban ablak nyílt észak felé, s ezt a már meglévő nyílást bővítették ki az árnyékszék ajtaja számára. Az sem bizonyos, hogy még ha az emeletet már a „Deákház" legkésőbbi, teljes kiterjedése fölé húzták is, vajon azonnal elbontották-e a földszinti osztófala162 Erre vonatkozó érveinket később fogjuk röviden kifejteni. Részletesen lásd: Simon-Szekér, 2000. 163 A datálások alapját jelentő érvek a kályhacsempékkel foglalkozó fejezetben találhatók.