Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

fehér színűnek mondják 1654-ben nagy, kályhás kemencét (azaz cserépkályhát), viszont 1665-ben kőből rakott kályhát említenek itt. Az 1620-ban valószínűleg még rendszeresen használtnak tűnő, kényelmes szoba 1623-ban már rossz állapotú, 1644-ben már szinte üres volt, 1665-ben pedig kifejezetten elhanyagolt, lepusztult képet mutat. Leírása az 1668-as és az 1670-es inventáriumokból hiányzik. A „Deákház" falai szinte az alapozásig lepusztult állapotban maradtak meg. Feltárása jórészt már 1977-ben megtörtént, azonban a terület rétegviszonyait összefüggéseiben csak később vizsgálhattuk meg (8. ábra). A helyiség a kutatás szerint több korábbi helyiség összevonásával keletkezett. Legkorábbi előzménye egy, a konyhához közvetlenül csatlakozó, azzal egykorú, nagyjából négyzetes alaprajzú helyiség (25.) volt. Ennek egykori nyugati fala a mai „Deákház" közepe táján került elő (33. kép). Ennek a kisebb helyiségnek a bejárata minden bizonnyal az udvar felől, a déli fal tengelyében nyílott, bár ennek napjainkra nem maradt nyoma, talán azért, mert járószintje a Deákház utolsó járószintjénél valamivel magasabban lehetett. A kérdéses szakaszon a szoba udvar felőli falában nagyobb, tufakőből készült foltozás maradványai voltak láthatóak. A későbbi „Deákház" nyugati fala eredetileg a virágoskert (29.) keleti kerítésfala volt (34. kép). Maga a virágoskert aligha régebbi, mint a 16. század első fele. (1. a virágoskert részletes ismertetésénél!) Már ez a fal is egy, az északi várfalhoz utólag hozzáragasztott belső pillér visszabontott csonkjára épült rá. A kvádersarkú pillér eredeti funkciója kérdéses. A kerítésfalban egy utóbb elfalazott ajtónyílás csekély maradványait tártuk fel, melynek küszöbét másodlagos helyzetű, tokhornyos szárkő alkotja (35. kép). A virágoskert keleti fala és az északkeleti épületszárny egykori nyugati zárófala közötti holt teret utóbb, az épületszárny déli falának vonalában egy tufából készült fallal leválasztották (36. kép), így az északkeleti épületszárny egy újabb helyiséggel (24.) bővült. E kis helyiség téglaburkolatú volt. A téglapadló (37. kép) szintje valamelyest mélyebben volt a tőle keletre eső terek szintjétől. A kis helyiség bejárata az udvar felől, tehát az új fal tengelyében nyílott (36. kép). Valószínű, hogy e helyiség kialakításával egy időben az északkeleti épületszárny addigi legnyugatibb helyiségét (23.) egy ugyancsak tufából készült osztófallal (32. kép) ismeretlen okból - egy északi (25.) és egy déli (26.) részre osztották. Az sem kizárt, hogy 33. kép. Az északkeleti épületszárny egykori keleti zárófala a „ Deákház " területén 34. kép. A „ Deákház " nyugati fala az így elvesztett nagyobb teret szándékoztak pótolni a szárny és a virágoskert (29.) összekapcsolásával létrejött új helyiséggel. Nagy a valószínűsége, hogy csak a 16. század második felében alakult ki a „Deákház" egységes tere (22.) az osztófalak bontá-