Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
1654-ben már nincs itt) alkotta. 1665/68-ban azonban már teljesen elhagyott. A maradványokon megfigyelhető részletek további információkkal szolgálnak. A sáfárház (17.) feletti „Cejtházba" (18. ) vezető egykori ajtó helyén jelenleg ablak van, de azt csak az 1930-as években történt, Lux-féle helyreállításkor alakították ki. A helyreállítást megelőző felmérésen itt egy nagy ki romi ás látható. 126 Mivel ebben az irányban épület állt, az ablak teljesen értelmetlen volna. Megjegyzendő, hogy az innen a sáfárház (17.) feletti térbe nyíló ajtó éppen az Árpád-kori várfal, itt ívesen dél felé kanyarodó szakaszának koronája felett állt (6. ábra). Ez valószínűsíti azt, hogy az ajtó kialakításakor (tehát 1620, a „Cejtház" ( 18. ) első említése előtt) a kapubástya északkeleti fala és a korai várfal közötti terület már tömören el volt falazva, tehát itt az egykori külső várfal koronája az ajtónak megfelelő magasságig visszabontható volt. 127 Hasonló kiromlás helyén alakította ki Lux a térbe nyíló jelenlegi ajtót is, azonban annak valóban azon a helyen kellett állnia, legfeljebb az ajtó mai formájának megalapozottsága vitatható. Az udvar felé néző ablak gyakorlatilag ebben a formában állt a helyreállítás előtt is. Az archív fotón jól látható egykori kőkeretének fészke. 128 Lux ide csak egy semleges kőkeretet helyeztetett vissza. Mivel a szoba két oldalán egy-egy ajtó, az udvar felé egy ablak nyílt, a bástya felé pedig nem törte át nyílás a falat, kizárható, hogy a helyiségnek két ablaka lett volna. Az 1665/68-as, két ablakról szóló adat tehát alighanem tollhiba eredménye. Ugyancsak helyszíni megfigyelés cáfolja 129 az 1654-es zálogszerződés kályháról tudósító adatát, ugyanis az északnyugati sarokban éppenséggel 126 Feld-Cabello, 1980., 97., 62. kép. 127 Elviekben felmerülhetne annak a lehetősége is, hogy ez az ajtó már a „Cejtház" kialakítása előtt (tehát a bástya és a várfal közötti szöglet elfalazása előtt) is megvolt, s esetleg egy gyilokjáróra vezetett volna ki. Ez ellen az szól, hogy ebben az esetben az ajtó széle és a várfal külső síkja között igen keskeny terület (maximum 50 cm, de akkor ez már az ajtó keretét is eltakarná!) állt volna rendelkezésre a gyilokjáró mellvédfalának vastagsága számára. 128 Feld-Cabello, 1980., 30., 12. kép. 129 Megjegyzendő, hogy ebben a helyiségben - kivételesen - konkrét tényekkel lehetett rámutatni leltárakban szereplő hibákra. Nem zárható ki, hogy a szövegekben máshol is előfordultak tévedések, melyek azonban a vár erősen lepusztult állapota miatt ma már nehezen, vagy egyáltalán nem szűrhetőek ki. Mindazonáltal - mivel a több szöveg egymással is öszszevethető - az a tapasztalatunk, hogy ezek az inventáriumok és egyéb források alapvetően jól használhatóak, s viszonylag kevés tévedéssel kell számolnunk. kandalló maradványai vannak ma is. Jól látható a füstcsatorna, a két - a nyugati oldalon álló maradvány tanúsága szerint elszedett - konzol, valamint a negyedgúla alakú, téglából falazott kürtő csonkja (21. kép). A tér egykori mennyezetének gerendafészkei ma is megvannak (20. kép). A kaputorony második emelete (14.) Csak 1620-ban és 1623-ban említik, Kapu felett való toronyként, mindkétszer hangsúlyozottan megkülönböztetve a Kapu felett való háztól. Mindkétszer raktárként funkcionált, jobbára élelmiszert tartottak itt. Érdekes, hogy ablakot nem említenek benne, ez azonban - mint ahogy alább, az ablakok részletes tárgyalásánál látni is fogjuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is volt ablaka. A tornyot többé nem említik, alighanem még 1641 előtt visszabontották. Egyetlen maradványa a Kapu felett való ház gerendamennyezetének nyomai fölé nyúló, csekély magasságú falszakasz (20. kép). 21. kép. Kandalló csonkjai a kaputorony emeletén
