Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
Mártának a régió 16-17. században még létező várainak összevetését célzó tanulmánya 106 - is csak kérészéletű eredményeket hozhatnak. 1992-ben, a végre ismét napirendre kerülő helyreállításhoz kapcsolódóan ismét megindult a vár feltárása (1. ábra). Az újabb eredményekről egyetemi szakdolgozat készült, valamint három kisebb közlemény jelent meg. 107 Az újonnan előkerült leletanyag részletes feldolgozása folyamatban van, a részeredmények már mutatkoznak. 1 8 Mindamellett a további kutatás számos nehézségbe ütközik. A feltárás színtereit egyelőre leginkább a folyamatban lévő helyreállítás 109 igényei jelölik ki. Ez csak ritkán nyújt alkalmat kizárólag tudományos célú vizsgálódásra. A másik problémát a falak nagyfokú pusztultsága jelenti. A palotaszárnyak lakószintjeiből például alig maradt meg valamicske, e terek vizsgálatánál jórészt spekulatív következtetésekre vagyunk utalva. Ilyen esetekben a régészeti megfigyelésekre csak a megmaradt pinceszinteken volt lehetőség. Az így levonható következtetések legtöbbször csak kiegészíthetik az egykori lakószintekről az írott forrásokból beszerezhető ismereteket. Újabb nehézséget jelent, hogy a palotaszárnyak területén található és feltárható pincéket igen tekintélyes, néhol a 4 m-t is meghaladó vastagságú, nagyon leletszegény omladékréteg fedi. Ez nagyon lelassítja az előrehaladást. Ilyen vastagságú laza omladékrétegben kutatóárkokkal komolyan operálni nem lehet. Az eddig húzott kutatóárkok alkalmasint csak arra voltak jók, hogy a helyiségek kiterjedését többé-kevésbé tisztázzák. Mindezek miatt a feltárás építészeti egységenként halad, az egyes tereket önálló egységként kezelve (kivéve az udvar nagy felületeit, ahol továbbra is szelvényekkel dolgozunk). Első lépésként megtisztítjuk az omladéktól az adott helyiséget az utolsó járószintig, majd ott, ahol ez szükségesnek látszik és erre már lehetőség nyílik, kisebb kutatószondákkal átvágjuk az utolsó járószintet. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel egyelőre csak a vár életének utolsó fázisaira derül több fény, s az előkerülő leletanyag is zömében a 16-17. századból származik. Mindemellett még egy problémára fel kell hívni a figyelmet. A füzéri várban valaha is véghez vitt szándékos feltöltésekhez a csupasz sziklaszirten soha nem lehetett elég föld, azt ide fel kellett hozni. Egyáltalán nem zárható ki, 106 Török, 1994. 107 Simon, 1993., 1994., 1998.a„ 1998b. 108 Chovanec-J. Dankó-Feld-Tamás, 1996., Simon, s.a. 109 A helyreállítás tervezője Oltai Péter, Europa Nostradíjas építészmérnök. hogy a várban előkerülő leletanyag egy része valójában nem is a várhoz tartozik, az már a feltöltéshez használt sitt részeként került fel ide. Erre a lehetőségre utal például a bizonyosan a 17. században emelt ágyúállás feltöltéséből is szórványosan előkerülő bronzkori, és tömeges Árpád-kori kerámia, de ez érvényes talán néhány késő középkori, egyedi kályhacsempe-töredékre is, hogy csak a legszélsőségesebb eseteket említsük. 110 De még ha ideális esetet is veszünk számításba: például egy 13. századi boltozat feletti feltöltésben legfeljebb 13. századi, egy 15. századi boltozat feletti feltöltésben pedig legfeljebb 15. századi kerámiát találhatnánk. Igen ám, de időközben ezek a boltozatok leszakadtak, a felettük levő feltöltésekben lévő cserepek mind egymással, mind a helyiségekben maradt cserepekkel reménytelenül összekeveredve zuhantak alá - s kerülnek most elő. A korai leletek legnagyobb része még csak-csak leválasztható az ilyen összemixelődött anyagról, de igen nehéz feladat a 15. és a 16. századi, vagy a 16. és a 17. századi közönséges használati kerámia egymástól való szétválasztása. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a régió keramikájának feldolgozottsági és publikáltsági foka jószerével a nullával egyenlő. Különösen igaz ez a kései kerámiára. Ahogy majd arra a kerámiaanyag részletes tárgyalásánál rá fogunk mutatni, nagyon komolyan számolnunk kell bizonyos archaikus peremformák, díszítésmódok igen szívós továbbélésével, a korszerű technológia kései megjelenésével. A környékbeli régészeti leletanyag publikálatlansága és a Füzéren egyértelműen tetten érhető archaizmusok óva intenek a távoli „párhuzamok" nyakló nélküli idézésétől. Mindezek miatt - ahogyan arra a bevezetésben már utaltunk - a dolgozat kerámiával foglalkozó része inkább bemutató jellegű, a használati kerámiát datáló érvként - ha csak lehet - nem alkalmazzuk. Ahol lehetséges, többoldalú, de szinte mindig elsősorban történeti alapvetettségű érvelésre töreke110 Az viszont már kérdéses, hogy honnan hozhattak a környékből ilyen jellegű törmeléket a várba? Talán segít e kérdés megválaszolásában az az adat, mely szerint 1601-ben a füzériek a várnagy vezetésével megrohantak és leromboltak egy nagybózsvai nemesi udvarházat. MOL E.148. NRA Fasc. 627. No. 21-23. Ilyen jellegű objektum másutt is lehetett a környéken. Ez azonban csupán a kései másodlagos leletanyag egy lehetséges forrására vonatkozik. Szórványos bronzkori kerámia a vár alatti Párkányrét nevű területen ismert, ahol bizonyosan végeztek földmunkákat a vár életében, hiszen ott állt egy pince és egy jégverem is. Mindkettő szerepel a 17. századi leltárakban s nyomaik ma is láthatóak. A mai falu az Árpádkori telepütés helyén áll, a korábbi középkori leleteket tartalmazó sitt tehát onnan is származhatott.
