Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
össze belőlük. Bükkfából faragott, négyszegletes és kerek formájúak voltak. Fatányérok a konyhában (27.), a sütőházban (19.), az északi szárny szenesházában (36.) és a sáfárházban (17.) fordulnak elő. Némiképp meglepő, hogy mind a tálak, mind a tányérok hiányoznak az ebédlőkből, vagy a pohárszékeket tartalmazó helyiségekből. Hasonlóan furcsa, hogy az egyéb asztali edényekről: például korsókról, vagy kancsókról nem hallunk a 17. századi forrásokban, még a kincs jellegű együttesekben sem. Cserép asztali edények Cserépből készült asztali edényekről alig rendelkezünk írott adattal. Mindössze Datz Márton számadáskönyvében találkozunk két tálvásárlásról tudósító adattal. Előbb Ujszálláson vettek 12 új tálat a vár számára, később pedig Göncön négy cseréptálat az urak számára. A tálak drágábbak voltak a fazekaknál. A gönci tálak darabja 9 pénzbe, az újszállásiak darabja 12 pénzbe került. Alighanem mindkét alkalommal mázas tálakat vásároltak. Úgy tűnik, hogy nem sok cseréptányér volt a várban. Ezt a régészeti megfigyelések is alátámasztják: alig néhány tál- vagy tányértöredék került elő az ásatáson. A Perényiek, Báthoriak, Nádasdyak és a zálogbirtokosok minden bizonnyal fémtányérokból ettek, az „uraknak" (Datz az uradalom elöljáróit érti alattuk) cseréptányérok jutottak, a legénység pedig minden valószínűség szerint beérte a fatányérral. Tálak, tányérok A várban elég kevés cseréptál került eddig elő. Egyaránt előfordultak ilyenek a gazdasági szárny és a palotaszárnyak omladékában és az ágyúállás területén is. Ezek szinte kivétel nélkül belül mázas edények töredékei, s nem mutatnak túl nagy változatosságot. A leggyakoribb leletek a peremén méregzöld, öblében sárga mázú tálak darabjai. Ezek vörös anyagúak. Több tisztán zöld mázas példány töredékei is előkerültek, ezek fehér anyagból készültek. Egy tisztán zöld mázas tál szájátmérője 30, fenékátmérője 13,2 cm (81. ábra, 1.). Egy vörös anyagú és egy szürke anyagú mázatlan táltöredék is előkerült, ez utóbbin azonban látható egy zöldesbarna mázfolt, ami arra utal, hogy mázas példányokkal együtt készült (81. ábra, 3.). A díszített példányok igen ritkák. Egy kiegészíthető, vörös anyagú, színtelen alapmázon világoszöld-barna színű, pontosan meghatározhatatlan levél- vagy virágminta-szerűen foltos, peremének belső oldalán és feneke körül vonalkötegekkel, sincénél hullámvonallal díszített tál még 1977-ben került elő az északkeleti épületszárny területén, ez jelenleg Forrón, az Abaúji Múzeum kiállításán látható. 477 Egy kisebb, vörös anyagú, barna mázas töredéken sugárirányú zöld mázcsíkok vannak (82. ábra, 2.). Egy világos anyagú, sárgászöld mázú töredéken bekarcolt hullámvonal-köteg látszik (82. ábra, 1.). Feltűnő az írókázott tálak teljes hiánya. Egy kis, vörös anyagú töredék mégis talán egy ilyen tál töredéke. Ezen sárgásfehér alapmázon fekete és vörös mázú minta kis részlete látható (82. ábra, 4.). A tálak oldala - már amelyik töredéknél ez egyáltalán megállapítható - sinces, de a sincek hangsúlyozottsága között némi különbség mutatkozik. A zöld-sárga mázú tálak since hangsúlyosabb. Függesztőfúles töredék egyelőre nem került elő. A tálak peremformái (81. ábra) elég változatosak. Vannak köztük egyszerű, felálló peremek, de némelyek kissé kifelé visszahajIának. A foltos mázú tányér pereme erősen elüt a a többitől, ennek függőlegesen álló, vastag pereme szalagszerüen fut körbe (81. ábra, 5.). Ugyancsak egyedi peremtípust képvisel a feltehetően írókázott tál töredéke is. Ez az erősen megvastagodó perem közel derékszöget alkot a tál öblével (82. ábra, 4.). Az előkerült töredékek inkább tálaknak, mint tányéroknak értelmezhetőek. Lelőkörülményeik sajátosságaira a mázas kerámiáról elmondottak érvényesek: bizonyosan a 16. század első felére keltezhető rétegekből ilyenek nem kerültek elő. Ivóedények Perényi Péter ezüstkupái után ivóedényeket mindössze három alkalommal említenek a leltárak. 1620-ban az óraházban ( 16. ) volt egy kupa, mely talán azonos az 1665/68-ban említett vízhordó fakupával. Ugyanebben az esztendőben a „Deákház" emeletén (27.), mely ekkortájt a vár legjobban berendezett, s alighanem a várnagynak szállást adó helyisége volt, egy egyiccés ezüstpoharat találtak a leltározók. 1670-ben, a lefoglalt Bónis-ingóságok között hat darab, egy pincetokban tartott csésze is volt. Az inventáriumok szerint értékes ivóedények nemigen voltak a várban, legfeljebb az ott őrzött kincsek között. A régészeti leletanyagban mindössze üveg és cserép ivóedények darabjai fordulnak elő. Feld-Cabello, 1980, 81, 57. kép.