Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI

össze belőlük. Bükkfából faragott, négyszegletes és kerek formájúak voltak. Fatányérok a konyhában (27.), a sütőházban (19.), az északi szárny szenesházában (36.) és a sáfárházban (17.) fordul­nak elő. Némiképp meglepő, hogy mind a tálak, mind a tányérok hiányoznak az ebédlőkből, vagy a pohárszékeket tartalmazó helyiségekből. Hasonló­an furcsa, hogy az egyéb asztali edényekről: példá­ul korsókról, vagy kancsókról nem hallunk a 17. századi forrásokban, még a kincs jellegű együtte­sekben sem. Cserép asztali edények Cserépből készült asztali edényekről alig ren­delkezünk írott adattal. Mindössze Datz Márton számadáskönyvében találkozunk két tálvásárlásról tudósító adattal. Előbb Ujszálláson vettek 12 új tá­lat a vár számára, később pedig Göncön négy cse­réptálat az urak számára. A tálak drágábbak voltak a fazekaknál. A gönci tálak darabja 9 pénzbe, az újszállásiak darabja 12 pénzbe került. Alighanem mindkét alkalommal mázas tálakat vásároltak. Úgy tűnik, hogy nem sok cseréptányér volt a várban. Ezt a régészeti megfigyelések is alátámasztják: alig néhány tál- vagy tányértöredék került elő az ásatá­son. A Perényiek, Báthoriak, Nádasdyak és a zá­logbirtokosok minden bizonnyal fémtányérokból ettek, az „uraknak" (Datz az uradalom elöljáróit érti alattuk) cseréptányérok jutottak, a legénység pedig minden valószínűség szerint beérte a fatá­nyérral. Tálak, tányérok A várban elég kevés cseréptál került eddig elő. Egyaránt előfordultak ilyenek a gazdasági szárny és a palotaszárnyak omladékában és az ágyúállás területén is. Ezek szinte kivétel nélkül belül mázas edények töredékei, s nem mutatnak túl nagy változatosságot. A leggyakoribb leletek a pe­remén méregzöld, öblében sárga mázú tálak da­rabjai. Ezek vörös anyagúak. Több tisztán zöld má­zas példány töredékei is előkerültek, ezek fehér anyagból készültek. Egy tisztán zöld mázas tál szájátmérője 30, fenékátmérője 13,2 cm (81. ábra, 1.). Egy vörös anyagú és egy szürke anyagú má­zatlan táltöredék is előkerült, ez utóbbin azonban látható egy zöldesbarna mázfolt, ami arra utal, hogy mázas példányokkal együtt készült (81. ábra, 3.). A díszített példányok igen ritkák. Egy kiegé­szíthető, vörös anyagú, színtelen alapmázon vilá­goszöld-barna színű, pontosan meghatározhatatlan levél- vagy virágminta-szerűen foltos, peremének belső oldalán és feneke körül vonalkötegekkel, sincénél hullámvonallal díszített tál még 1977-ben került elő az északkeleti épületszárny területén, ez jelenleg Forrón, az Abaúji Múzeum kiállításán lát­ható. 477 Egy kisebb, vörös anyagú, barna mázas tö­redéken sugárirányú zöld mázcsíkok vannak (82. ábra, 2.). Egy világos anyagú, sárgászöld mázú tö­redéken bekarcolt hullámvonal-köteg látszik (82. ábra, 1.). Feltűnő az írókázott tálak teljes hiánya. Egy kis, vörös anyagú töredék mégis talán egy ilyen tál töredéke. Ezen sárgásfehér alapmázon fe­kete és vörös mázú minta kis részlete látható (82. ábra, 4.). A tálak oldala - már amelyik töredéknél ez egyáltalán megállapítható - sinces, de a sincek hangsúlyozottsága között némi különbség mutatko­zik. A zöld-sárga mázú tálak since hangsúlyosabb. Függesztőfúles töredék egyelőre nem került elő. A tálak peremformái (81. ábra) elég válto­zatosak. Vannak köztük egyszerű, felálló peremek, de némelyek kissé kifelé visszahajIának. A foltos mázú tányér pereme erősen elüt a a többitől, ennek függőlegesen álló, vastag pereme szalagszerüen fut körbe (81. ábra, 5.). Ugyancsak egyedi peremtí­pust képvisel a feltehetően írókázott tál töredéke is. Ez az erősen megvastagodó perem közel derékszö­get alkot a tál öblével (82. ábra, 4.). Az előkerült töredékek inkább tálaknak, mint tányéroknak értelmezhetőek. Lelőkörülményeik sajátosságaira a mázas kerámiáról elmondottak ér­vényesek: bizonyosan a 16. század első felére kel­tezhető rétegekből ilyenek nem kerültek elő. Ivóedények Perényi Péter ezüstkupái után ivóedényeket mindössze három alkalommal említenek a leltárak. 1620-ban az óraházban ( 16. ) volt egy kupa, mely talán azonos az 1665/68-ban említett vízhordó fa­kupával. Ugyanebben az esztendőben a „Deákház" emeletén (27.), mely ekkortájt a vár legjobban be­rendezett, s alighanem a várnagynak szállást adó helyisége volt, egy egyiccés ezüstpoharat találtak a leltározók. 1670-ben, a lefoglalt Bónis-ingóságok között hat darab, egy pincetokban tartott csésze is volt. Az inventáriumok szerint értékes ivóedények nemigen voltak a várban, legfeljebb az ott őrzött kincsek között. A régészeti leletanyagban mindössze üveg és cserép ivóedények darabjai fordulnak elő. Feld-Cabello, 1980, 81, 57. kép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom