Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
használatban volt, s formája a 17. század folyamán sem változott meg. Medálként használt pénzérme Annál érdekesebb egy olyan arany pénzérme, melyet nyakba kötve viselhettek. Az érem a déli palotaszárny nyugati helyisége alatti pinceszakasz (42/a.) járószintjén feküdt (82. kép). A pénz II. Dietrich kölni érsek 1414-1463 között vert aranyforintja. 451 Közepe át van ütve, egyik oldala erősebben kopott. Alighanem már a királyi katonaság valamelyik - bizonyára német nyelvterületről érkezett - zsoldosa veszíthette el. Egyéb, a mindennapi élethez tartozó tárgyak Pipák Négy pipa került eddig elő a várban, de abból három töredékes. A nyugati, hosszú pincéből (39.) előkerült ép pipa vörös anyagú, mázatlan példány (61. ábra, 1.), a másik három töredék fehér anyagú, zöld mázas. Ez utóbbiak közül a legkisebb darab a sütőházból (29.) (61. ábra, 4,), a legnagyobb az ágyúállásról (61. ábra, 3.), míg a harmadik a Kis pincéből (37.) került elő (61. ábra, 2.). Meghatározásuk az egyetlen számottevő pipa-tipológia alapján végezhető el. 452 Az ép pipán pecsételt, a három töredéken mintába faragott díszek láthatóak. Véleményünk szerint a töredékes példányok az úgynevezett „vegyes típusú" pipák első, míg az ép példány ugyanazon típus második csoportjába sorolhatóak. 453 Időrendjüket tekintve meghatározó jelentőségű az ágyúállás anyagában talált töredék, mely 1654 után nem kerülhetett földbe. Az ép példányt valószínűleg csak az 1670-es években veszíthette el tulajdonosa. Ez a tapasztalat megfelel a Kovács Béla által felállított időrendnek is. 454 Világítóeszközök A várban fáklyákkal és gyertyákkal világítottak. A világítóeszközök említése igen esetleges volt. 1623-ban a tárházban (43.) találtak 3 szál gyertyát, ugyanakkor egy réz gyertyatartót a „Deákház" emeletén (27.). Ez utóbbi már 1620-ban is ott volt, később viszont elveszett, mert a kelet nélküli hiányjegyzékben szerepel egy, csak abban em451 A meghatározásért ez alkalommal is Tóth Csabát illeti a köszönet. 452 Kovács, 1963. 453 Kovács, 1963, 246. 454 Kovács, 1963, 155. lített koppantóval együtt. A várnagy 1648-ban egy évre 1 forintot kapott gyertyára. Ebből száz gyertyát lehetett venni. Datz Márton számadáskönyvében többször is előfordulnak gyertyavásárlásra utaló adatok. Kisebb mennyiségben alkalmanként Göncön vettek kész gyertyát, nagyobb mennyiségben azonban a falubeli gyertyamártótól. Egy alkalommal például 396 darabot vásároltak tőle a vár szükségére, darabját egy pénzért. Arra, hogy gyertyát a várban is készítettek, a gyertyaöntésre alkalmas faggyú vásárlásáról szóló adatok utalnak. Ilyet a fuzéri mészárostól, Göncön, illetve Szinán szereztek be, fontját átlagosan 20 pénzért. Ugyancsak a várbeli gyertyakészítésre utal egy ott 1620-ban említett gyertyamártó döbeny. Egy, a sütőházban (19.) előkerült vörös anyagú, mázatlan, külső oldalán vörös festésű, rácsos motívumokkal díszített, eredetileg szegletes formájú cserépedény töredékeit gyertyamártó maradványaiként határozhatjuk meg (62. ábra). Egy ehhez díszítésében is hasonló, ugyancsak gyertyamártóként meghatározott edény darabjai az ónodi vár 17. század végi pusztulási rétegéből is előkerültek. 455 Fáklyát (szövétneket) 1620-ban és 1623-ban írtak össze. Léteztek vasból készült lámpások is. A 6-9 vaslámpást legtöbbször a kapubástyán tartották, nyilván a kapu előterét világították meg vele. A lámpásokhoz láncok és karikák tartoztak. „Szokás szerint" fenyődeszka égett bennük. Mécsesekről az írott források nem szólnak, s ilyet a leletanyag sem tartalmaz. A fűtőanyag A tüzelőberendezéseket - mivel a szenet ekkor még nem ismerték - fával fűtötték. Az uradalomhoz tartozó hatalmas erdőségek bőséggel nyújtottak elegendő tűzifát. Egy 1667-ben keletkezett urbáriumban a következőket olvashatjuk: „Füzér varában karatson taiaval minden falubeli Füzér Varallyani kiveöl tartozik minden esztendőben ... egy szekerfat fel vinni a Párkányban. Az kinek penigh Marhaja nintson az Párkányból a hatan tartozik fel hajtani a tisztviseleö kezeben" 456 Sajnos az, hogy a tüzelőt pontosan hol tartották, az nem derül ki. Talán a kápolna alatti pincében (48.), melyet 1620-ban szenes háznak, 1641-ben széntartó háznak neveznek (bár csak szalonnát és hájat írtak össze benne). A „szén" itt „tüzelőanyag" értelemben olvasandó. 455 Tomka, 1996, 31-33, ill. 15. tábla. 456 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a) 2. cs, 33/1-22.
