Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
kész gömöri vlach származású, több helyen tanult (Rozsnyó, Csetnek, Jolsva, Késmárk, Nagypalugya), 1701-ben Késmárkon nősült, és ugyanott a naplóíró ifj. Buchholtz György diakónus mellett kántori és tanítói megbízást vállalt a szlovák gyülekezetnél. 1702-ben rektor a szepességi Bethlenfalván (Betlanovce), majd Kubach faluba (ma: Spisské Bystré, Szlovákia) hívták lelkésznek, 1705-ben Zabler Jakab szuperintendens ordinálta. 1710-ben a gömöri Dluholuka (Dlhá Lúka) evangélikus prédikátora, miután azonban az evangélikusoktól elvették templomukat, 1712-ben a Sáros vármegyei Kriványba (Kriván) megy, és itt is marad 1722-ig. Ezután bethlenfalvi Fajgel Zsigmond szepességi birtokos veszi oltalmába, és több helyen szolgál, míg 1739-ben Czékus Sándor borsodi birtokos meg nem hívja kurittyáni birtokára, hogy ott egyházat alapítson.218 Az új egyházat felveszik az egyházmegye (esperesség) kötelékébe is.219 10 év múlva azonban, nem kis részben Borsod vármegye vizsgálata miatt, a lelkészt patrónusa, a kurittyáni birtokos: Czékus Márton elküldte,220 és Kurittyánban is megszűnt az evangélikus vallásgyakorlat. A továbbiakban csak Fancsalon, Arnóton és Cekeházán, illetve az alsófügedi imaházban hirdették evangélikus lelkészek Isten igéjét. * * * dementis János fancsali evangélikus lelkész nem csupán szolgálatával, prédikátori és esperesi működésével, hanem a kivételes egyháztörténeti forrásnak tekinthető naplófeljegyzéseivel is szolgálta egyházát, hiszen kézirata nemcsak egy küzdelmes lelkészi életpályának, hanem kora evangélikus vallásgyakorlatának is a lehető leghűségesebb lenyomata. A Borsod-Zemplén-Abaúj vármegyék határvidékén létrejött evangélikus hitélet és egyházi adminisztráció szegényebb lenne Clementis János több mint 40 évet kitevő spirituális és intellektuális teljesítménye nélkül, a „hálás utókor" pedig gazdagabb lehet ennek meg- és felismerésében, a lelkész naplója segítségével. 218 Ego Andreas Simonides Ecclesiae Kurityanensis Pastor immeritus et plantator natus sum circa Annum Christi in Inclyto Comitatu Gömöriensi in Possessione Hoszúréth, Parente Jacobo Vlach alis Simowjech, matre Dorothea Kralik Lucatensi. [...] Anno 1705 suscepi ordines sacros ab excellentissimo Domino Superintendente Jacobo Zablero Bartphae [...] perveni in Comitatum Saarosiensem ad Ecclesiam Krivanensem Anno 1712, ibidem permansi usque ad annum 1722, demum in acerbissimo exilii mei statu suscepit me Perillustris ac generosus Dominus Sigismundus Faigei anno supra posito 1722, ast ubi grassabatur pestifera lues variis in locis, praesertim vero Czekini Anno 1739. Perillustris ac Generosus Dominus Martinus Czekus secundum sua promissa Incolis Kurityanensibus facta non inconsulte me detinuit pro Ecclesia noviter plantanda in suo praedio Kurityanensi, cui Deus clementissimus bene esse velit. Actum in generali goncregatione in possessione Arnoth jabita anno Christi 1744 die 30 Septembris. Symbolum: Spes mea Christus. Simonides András kurittyáni ev. lelkész önéletrajza, Arnót, 1744. szept. 30. EOL AEG VI. 75. 219 Anno eodem [1739] Ecclesia noviter plantari coepit in Inclyto Comitatu Borsodiensi in Kurityan introducto pastore primo R(evere)n(do) D(omino) Andrea Simonides, qui quoque ad Contubernium nostrum pertinet. Clementis-napló [36] 220 1 747 Ad diem 6 Junii Rev(erendus) DJominus) Simonides una cum suo Patrono Perill(ustri) Domino Martino Czekus et Incolis Kurityanensibus vigore mandati Exc(elsi) Consilii Regii Miscolcinum ad sedriam citatus, processus quidem ad quarta Septembris eotum dilatus, ab exercitio tamen Religionis Dominus Simonides a suo patrono supersedere jussit. Clementis-napló [40] 70
