Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója vagy diariuma, 1917-176
[36] 1739 Miután tehát a pestis felerősödött, az emberekkel való minden érintkezésétől elzártak minket, s csak a fertőzött helyekre volt szabad elmennünk. A vesztegzár a következő évig tartott. 1740. március 23-án, amikor a nemes vármegyétől küldött Bartal Mihály megérkezett, tudniillik mint megfelelő eszköz az ISTEN haragjának lecsillapítására, s vele volt József, a Jaszó-i seborvos is, ők egész éjjel tartó dorbézolásukkal minket igen keményen meggyötörve, feleskettek, és így a zárlat alól szabadnak nyilvánítottak. Az 1739. évben Ludany István özvegyember harmadfokú rokonát akarván feleségül venni, az én nyilatkozatommal nem elégedvén meg, a plébánoshoz ment, de kénytelen tőle is elszenvedni, hogy választását elutasítsa. 1739. december 27-én János evangélista ünnepén következettbe az első földrengés, amely azután 1740. január 26-án és március 28-án az előzőnél is rettenetesebb volt. Talán a három uralkodó 1740-ben bekövetkezett halálának162 előjele volt, tudniillik VI. Károly német-római császárnak, Frigyes porosz királynak és a moszkvai cárnőnek (Czarissae Moscoviticaé), akik ugyanabban az esztendőben adták meg a természetnek járó adósságukat. 1739 decemberében jött nemzetes Severini Dániel uram, a katonaságtól szabadulva és rútul „megajándékozva", hogy elvegye boldog emlékezetű Wozar Ádám uram elsőszülött leányát,163 akivel az [1740. évi] Háromkirályok ünnepén (= Vízkeresztkor] esküdött egybe.164 Ugyanebben az évben egyházat kezdtek alapítani a nemes Borsod vármegyében fekvő Kurityanban, ahová először tisztelendő Simonides András165 uramat vezették be, aki a mi papi közösségünkhöz (contubernium] tartozik.166 162 I. Frigyes Vilmos porosz király (1699-1740), VI. Károly német-római császár, magyar király (1685-1740), Anna orosz cárnő (1693-1740) 163 Wozar Klárát 1719. november 30-án keresztelték a bocabányai ev. templomban. EOL AGE IV.e.6 (p. 31.) 164 Severiny Dániel, a garamszegi (Zólyom vm, ma: Hronsek, Szlovákia) ev. pap, Severiny Pál fia és a pestisben meghalt birtokos, Wozar Ádám leánya, Wozar Klára esküvője az első esketési bejegyzés a fancsali ev. házassági anyakönyvében: Anno 1740 die 6 Januarii copulatus D. Daniel Severini Adm. Rn. Dni Pauli Severini Pastoris Garamszegiensis in I. Comitatu Soliensi Filius cum Clara Wozar G. D. quondam Adami Wozar et Annae Jesovits Filia in Fancsali. Fancsal ev. ak. f. 24v 165 Simonides András, a kurittyáni (Borsod m.) evangélikus egyház alapítója 1678 körül született a gömöri Hosszúréten (ma: Krásnohorská Dlhá Lúka, Szlovákia), apja Vlach-Szimowjech Jakab, anyja Kralik Dorottya. Amikor a Thököly-felkelés idején az evangélikus lelkészeket visszahelyezték a Murányvidékre, a dluholukai és a kalinkai (Zólyom m.) iskolákban tanult, majd 1685-től Rőcén, Tiszolcon, Rozsnyón, Jolsván és 1693-1698 között Csetneken, végül Késmárkon folytatta tanulmányait. Az iskolát Nagypalugyán fejezte be 1700-ban, de az üldöztetések elől elmenekült Liptóból. 1701-ben Késmárkon megnősülvén, a helyi szlovák templomban kántorként, illetve az egyháznál a lányok tanítójaként működött. Jakob Zabeler avatta pappá Bártfán 1705-ben, és a szepességi Kubachon kezdte papi működését, de az 1710. évi pestis miatt el kellet hagynia a falut, és Dluholukában, majd 1712-1722 között Sáros vármegyében, Krivanban folytatta szolgálatát. Az 1722. évi pestist követően Fajgel Péter nemes úr vette pártfogásba, végül 1739-ben Czékus Márton, Kurittyán birtokosa elhívta evangélikus jobbágyaihoz lelkésznek, így Simonides András alapította meg a kurittyáni gyülekezetét. Simonides András ordinációs önéletrajza, Arnót, 1744. szept. 30. EOL AEG IV. 27. 166 Simonides András az ún. dobsinai koalíciót 1743. május 1-én mint kurittyáni prédikátor írta alá az Abaúj megyei evangélikus egyházi státus részéről. Kónya-Csepregi 2015.117. 142
