Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
contubernii quatuorfratrum; fratrum vicinorum) nevez,177 tartozott a Borsod megyei Arnót, mint a legrégebbi és legnagyobb evangélikus gyülekezet és artikuláris hely, továbbá Borsodban bizonyos ideig Szirmabesenyő és Kuritytyán. Abaújban része volt Fancsal és az alsófügedi udvari imaház, végül ide tartozott Cekeháza Zemplén vármegye határán, amely a megszüntetett monoki gyülekezet pótlására jött létre; és egy rövid ideig a deteki kis templom, amelyet az abaúji alispán 1728-ban romboltatott le.178 A jobb híján Hernád-menti régiónak is nevezhető kis evangélikus hálózat, amelyet részben, vagy talán egészen a felföldi birtokokkal, kapcsolatokkal rendelkezett helyi evangélikus patrónusi elit hozott létre, többé-kevésbé a türelmi rendeletig fennmaradt, csak a 18. század végén bomlik fel, új evangélikus centrumok és adminisztráció létrehozásával. Az 1780-as évektől a miskolci és diósgyőri egyházak, a 19. század elejétől a Radvánszkyak birtokán Sajókaza, illetve a hegyaljai evangélikus gyülekezetek megalapítása merőben új egyházpolitikai szituációt eredményez majd, amelyben ugyancsak egy felföldi, mégpedig zólyomi evangélikus possesionatus család, a Radvánszkyak játszanak fontos szerepet. Radvánszky László (1701-1758) ugyanis 1765- ben megszerezvén Borsod vármegyében a sajókazai uradalmat, a régió legtekintélyesebb evangélikus családját alapítja meg. Unokaöccse, Radvánszky Ferenc (1740-1810) a türelmi rendelet után előbb a miskolci evangélikus gyülekezetei és templomot segít létrehozni, majd saját sajókazai birtokán is megalapítja az evangélikus egyházat. Az evangélikusok egyházszervezetét, az egyházkerületek beosztását, és az egyes egyházmegyékbe tartozó gyülekezetek listáját egyébként a zsinatok határozták meg, így az 1707. évi rózsahegyi zsinat más egyházkerületbe (a gömöri esperes alá) sorolta Borsod vármegyét, míg Abaúj és Zemplén egyházmegyeként továbbra is a szabad királyi városokat (az Ötvárost) is magában foglaló, Zabler Jakab szuperintendens vezetése alatt álló kerületbe soroltatott.179 Alapvető változást - a gömöri és ötvárosi kerületek egyesítésével - az ún. tiszai egyházkerület létrehozása jelentett a II. Carolina resolutiot követően, 1735-ben, így a Fancsal környéki egyházak ettől kezdve azonos egyházkerülethez tartoztak. 1742-ben állították fel a hegyaljai egyházmegyét, amely az Abaúj-Zemplén-Szabolcs vármegyében élő és működő evangélikusokat tömörítette. Ennek az egyházmegyének a Nagymihály (Michalovce) melletti Szirmay-birtokon, Pazdicson volt artikuláris egyháza, de gyülekezeteit folyamatos zaklatás érte az egri püspökség részéről, végül 1750 után Pazdicsról is elüldözték az evangélikus lelkészt. A hegyaljai evangélikusok központja, Tállya 1735-től az Abaúj megyei Cekeházához tartozott, miután 1735-ben Monokon megszűnt az evangélikus vallás nyilvános gyakorlata. 177 Clementis-napló [39] 178 Clementis-napló [13] 179 Zsilinszky 1889. 55. 61
