Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
3. A fancsali evangélikus egyház a 18. század első felében Clementis János naplója igazolja, hogy a fancsali evangélikus egyház megalapítása és első fél évszázados működése fontos intézményt helyezett el Dél-Abaúj, Észak-Borsod, Kelet-Zemplén régiójának egyházi és vallási térképén. Az ismert felföldi szlovák lelkészi családoktól leszármazó Clementis több, mint 40 éves szolgálatával maga is hozzájárult, hogy Fancsalon máig élő egyházközség, a jelzett régióban pedig számottevő evangélikus egyházi „hálózat” jött létre. A fancsali evangélikus egyház történetének vázlatát a Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye 1861. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvében jegyezték fel, amikor 1861. május 6-7-én Máday Károly szuperintendens Fancsalon vizsgálatot tartott: Fancsal. Az egyház eredete A fancsali ág. hitv. ev. egyház a múlt korban szenvedett üldözések s a reá özönlött gyakori életváltozások hullámaiból csak 1715-ben kezdett életre vergődni, midőn I. Dubovinszky n. monoki ev. lelkész nyújtott koronként lelkivigaszt, s látogató meg olykor ezen pásztor nélkül széledező s csak egy tanítóval ellátott egyházat. Ezen korból Szartoridész István tanító neve maradt fenn emlékül, ki azonban a nehéz idők keserveit s a sok nélkülözéseket ki nem állhatván, innen hamar eltávozott. A Hegyaljai evangélikus egyházmegye 1861. évi egyházlátogatása. Az egyház szendergő világa 1719-ben vetett lobot, midőn a vallásosság szent lángjától hevülő Szirmay István, s vele hasonlelkű fancsali Jób család oda irányozták törekvésüket, hogy a tengődő egyházasságotfelvillanyozzák, s a lelki táp és vigasz után esengők szent vágyait részint pártfogás és oltalom, részint bölcs tanács és bőkezű adományozások által kielégezvén, az anyaegyházat megalapíthassák, ezen buzgó közreműködésének az lön rövid idő folytával eredmény, hogy Sáros megye Radacs helységéből száműzött Klementisz Jánost lelkipásztornak meghívták, s beígtatása után a papiak építéséhez fogtak. Közben a roskadozó templom felépíthetőségéről is tanácskoztak, [...] s ekkor a különben erős kőanyagból álló templom falainak roskadozó teteje tettleg felépítetlénül maradt. Az istentiszteleteket ennek dacára folytonosan ebben végezék egész 1726-dik évig, midőn életveszély nélkül többé bele nem járhatván, elődeik ezen szentélyétől kénytelenítettek megválni, és a pap egyik tágasb szobájában imaházat rendezni. Ezen időtől felváltva részint Alsó Fügödön tartatott az istentisztelet a Szirmay István Úr házában 1719-ben szervezett imaházban, részint Fancsalon 1739-dik évig, mely idő alatt mind a hívek száma szaporodott, mind pedig a vallásos buzgalom örvendetes előhaladást tőn. Az 1739-dik év gyászemléknek bornagyobb esemény nélkűl(l). A hívek szerették Klementisz János papjukat, mert nagyon hallgattak reá. Ebben az időben sok volt az iszákos. A lelkész vasárnaponként az istentisztelet után a templomban megeskette ezeket, hogy többé szeszes italt nem isznak. A fogadalmat meg is tartották és csendes megelégedett élet alakúltjlj ki a gyülekezetben. A Fancsali Ev. Egyház egyházlátogatási jegyzőkönyve, gépirat, Diósgyőr, 1954. jún. 21. (Borsod-Hevesi Ev. Egyházmegye, 1954. évi esperesi látogatási jegyzőkönyvei) E0L CV Dunáninnei Egyházkerült Borsod-Heves Egyházmegye, 1954 49