Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
rinált, legmagasabb osztályait az eperjesi kollégiumban (illetve annak száműzetése idején Erdélyben) végezte, latinsága gördülékeny, mind a napló első, narratív, emlékiratnak szánt részében, mind az 1750-től havonként és naponként vezetett diáriumban. Ez utóbbiban egyébként csak a legszükségesebb, a napló műfajának megfelelő kifejezéseket és fordulatokat, rövid mondatokat használ, dementis naplója egy perifériára szorult, a felföldi szlovák és evangélikus környezetéből elűzött, magyar és református többségű régióba került értelmiségi sorsának lenyomata. Ahogyan szerzője, úgy a lelkész egyháza is kikerült a fősodorból, hiszen az Abaúj déli, Borsod északi részén fekvő, Zemplén vármegyével, de leginkább a Hegyaljával szomszédos területen az evangélikus gyülekezetek csak elszórtan, a hívek és közösségek perifériális hálózatában működtek. A szövegkiadás metodikáját a forráshűség elvének vetettük alá, mivel a latin szöveget magyar fordításban adjuk közzé, ezzel együtt pedig az eredeti forrás digitalizált másolatát is közöljük, a fordítás és a szöveghez írt jegyzetek, illetve az eredeti napló megfelelő része - oldalanként - együtt szerepel. Ez a módszertan nemcsak az eredeti naplóban való „lapozgatás" illúzióját keltheti fel, hanem, és főként, a latin szöveget is hozzáférhetővé teszi a kutatóknak, a magyarul nem tudóknak is elérhetővé téve a latin forrást. A naplóírót, szlovák nemzetiségűként, születési helye, szűkebb pátriája, kapcsolatai a mai Szlovákia számos régiójához és helységéhez, szlovák evangélikus gyülekezetekhez, lelkészekhez kötik, ráadásul néhány helyen anyanyelvi, szlovák szöveghelyek is szerepelnek a kéziratban, ezért az eredeti napló másolata a szlovák egyház- és művelődéstörténeti kutatás érdeklődésére is számot tarthat. A Clementis-napló első, omniárium-jellegű részébe bemásolt, és ezért a kiadásban kurzív betűkkel szedett szövegek közül a latin nyelvűeket fordításban, a magyar szövegeket, természetesen, eredeti nyelven közöljük, meghagytuk a rövid szlovák szövegeket is, magyar fordítás kíséretében. Kötetünk végén a név- és helymutató csak a forrásközlésre vonatkozik, az ott előforduló személy- és földrajzi neveket tartalmazza a forrás, a Clementis-napló eredeti oldalszámaival. Ezt követi a bevezető tanulmányban, illetve a forrásközlésnél felhasznált források és az őket őrző köz- és magángyűjtemények rövidítéseinek feloldása és a hivatkozott könyvészet listája (bibliográfia). 21
