Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)

Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében

Petrovitz Katalin révén, a Liptó vármegyei Szentpéteren (ma: Liptovsky Peter, Szlovákia) született, és ordinációs önéletrajza szerint a neves Petrovicius Zakariás (dementis János és Petrovicius Jakab unokabátyja} tanítványa volt, majd a sajógömöri evangélikus iskolában tanul egy évig, hogy a magyar nyelvben gyakorolja magát. Innen Eperjesre megy, ahol 6 évig a külvárosba (a Hóstátba) helyezett evangélikus iskolába jár Matthaeides Sámuel rektor tanítványaként, itt filozófiát és teológiát hallgat, egyben a grammatisták préceptora. Innen hívják el 1720-ban a Zemplén vármegyei Monok lelkészi hivatalába.32 A leendő monoki (később cekeházai] lelkészt Schwartz János szuperintendens ordinálja 1720. szeptember 4-én.33

A Clementis-napló „kortársai” közül a legközelebbi párhuzamot nem evangélikus szerzők művei között találhatjuk meg, hanem egy református lelkész naplófeljegyzéseiben. A sárospataki református gyűjtemény kéziratai között őrzik a Zsujtai-kódexnek is nevezett kötetet, amely a Fancsalhoz közeli Abaúj vármegyei faluban, Zsujtán született Zsujtai András (1696-1775) református lelkész feljegyzéseit, saját szavaival „actáinak lajstromos könyvét” tartalmazza.34 Zsujtai András zürichi tanulmányait követően 1725-ben éppen szülőfalujában, Zsujtán kezdte meg lelkészi pályafutását, ugyanakkor a Fancsallal szomszédos Abaújdevecseren, 1729-től pedig a közeli Felső-Mérán is szolgált, majd ugyanebben az évben Abaújszántóra hívták meg református prédikátornak, ahol közel 10 évig maradt. Innen a Zemplén megyei Taktaszadára és Erdőbényére került 1739-ben, később Megyaszón találjuk, 1757-1758-ban pedig a hegyaljai Golop, illetve Tolcsva lelkésze. 1760-tól haláláig Zsujtán él.35 A naplónak is nevezett nagyobb részt magyar nyelven írt omniárium a tulajdonos lelkészi hivatalának fontos dokumentuma, hiszen a lelkész - mintegy második anyakönyvként - állomáshelyein külön-külön bejegyezte az általa végzett keresztelések, esketések és temetések adatait, miközben gyülekezeteinek saját, hivatalos anyakönyveit is vezette, így 1729-1739 között az abaújszántói egyházét.36 1740 januárjától az erdőbényei református egyház anyakönyvi bejegyzéseit37 másolja le magának „aktáiba”, amelyek így lelkészi tevékenységet dokumentáló „privát” matrikuláknak is tekinthetők, és a bemásolt anyakönyvi adatok mellé beírt különféle bejegyzéseivel alkotta meg sajátos, aktáknak nevezett, 1725-1775 között vezetett naplóját.

32 EOL Z No. 32. (pp. 150-151.)

33 Kónya-Csepregi 2015. 357.

34 SRKGYK Kt. 3914. (Zsujtai Zsujtai András actáinak laistromos könyve. 1725-1775. Református prédikátori napló a XVIII. századból. Megtalálta és közli: dr. Szabó Lajos református lelkész, theol. m. tanár. 1955.). A napló Szabó Lajos ref. lelkész által készített gépelt átirata: SRKGYK Kt. d. 44.178. A Zsujtai András „lajstromos könyvéhez" vö.: Szabó 1968; Szabó 1983; Kováts 2011

35 Szabó 1968.157.

36 Abaújszántó ref. ak. pp. 8-30. Zsujtai András 1729-1739 között nem külön vezette az anyakönyveket, hanem évenként utólag, egymás után jegyezte be a keresztelési, esketési és halálozási adatokat.

37 Erdőbénye ref. ak. pp. 35., 6. (Series copulatorum), 22. (Series defunctorum)

18