Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
emlékeztetőket, napló- és egyéb feljegyzéseket tartalmaz, és a naplóíró csak 1750-től, azaz élete utolsó évtizedében vezetett klasszikus, napi és havi bontású diariumot. Kérdés, hogy mi vitte rá a rendszeres naplóírásra; talán az a hivatali és privát egzisztenciáját is mélyen érintő per, amely 1749. szeptemberében indult ellene Abaúj vármegye törvényszékén az általa tartott magán-istentiszteletek miatt.3 Tény, hogy ettől kezdve a memoárból, feljegyzésgyűjteményből naponkénti beírásokat tartalmazó, rendszeresen vezetett diárium lett. Clementis János 1750-től egészen az utolsó (vagy utolsóként fennmaradt) 1760. április 19-iki bejegyzésig személyes naplót írt, kivéve az 1757. szeptembere és 1759. márciusa közötti időszakot, amikor az egy évig tartó súlyos, negyednapos láznak nevezett betegsége miatt megszakította a naplóírást,4 ugyanezen idő alatt egyébként egyháza anyakönyveit sem vezette a keresztelési anyakönyvbe írt bejegyzésének tanúsága szerint.5 Clementis több helyt pontosan meghatározhatatlan műfajú kéziratát azonban mindenképpen a „napló-irodalomhoz”6 kell sorolnunk. A napló kezdeti részében Clementis János fancsali lelkészi működésének legfontosabb eseményeit jegyezte fel egyfajta pro memória-formában, ezek az 1719-tól 1749-ig bejegyzett memórialék, feljegyzések feltehetően egyszerre, korábbi jegyzetei alapján íródtak, de a szerző mégsem emlékiratot,7 és nem is egyfajta önéletírást szerkesztett. A kéziratnak miscellanea-jelleget ad, hogy Clementis a hozzá, mint lelkészhez írt hivatalos leveleket is bemásolta, a protestáns vallásgyakorlatra vonatkozó helytartótanácsi leiratokkal együtt, sőt a feljegyzések között szerepel egy idegennek tűnő szöveg is, jelesül az Odo Koptik dömölki apát által felállítandó nemesi akadémia 1745. június 18-án Székesfehérváron alkotott latin nyelvű szabályzata, amelyet 1746. február 22-én másolt le valaki.8 Kérdés, hogy a szabályzat-tervezetet, amelyet egyébként soha nem használtak, hiszen a nemesi akadémiát végül nem sikerült megalapítani,9 honnan és hogyan szerezte meg az Abaúj vármegyei Fancsalon szolgáló prédikátor, aki minden bizonnyal azért írta be feljegyzései közé, mert a tervbe vett, a bécsi Theresianumhoz hasonló akadémiát a katolikus térítés és politikai-társadalmi térnyerés egyik jellemző, a protestáns vallásgyakorlatra veszélyes intézményének tekintette. Az „idegen” 3 Clementis-napló [65] 4 1 757. Sept(embris). Incidi eadem hora una cum mea in febrim quartanam, a qua mea quidem post septem septimanas ab ea liberata est, me vero usque ad 18 Julii Anni sequentis vexavit, qua die desierat quidem, sed sub finem Caniculae iterum rediit, donec Sept(embri) totaliter me deseruit relicto post se crurum pedum et omnis corporis hucdum durante dolore. Et quia omnibus viribus me spoliavit, ideo sine annotatione aliqua Annus 1758 praeterivit. Clementis-napló [161] 5 [a]b Anni 1757 die 17 Sept(embris) febri quartana correptus infirmabar, neque scribere ob debilitatem corporis potis eram, hinc consignare baptizatos neglexi usque ad annum 1758. diem 17 Septembris. Fancsal ev. ak. f. 12r 6 Az emlékirat- és napló-irodalomhoz vö.: Tóth Zs. 2015. 635-639. 7 Az emlékirat műfaji kérdéséhez vö.: Tóth Zs. 2006. 8 Clementis-napló [48-54] 9 Erről bővebben: Károlyi 1884; Tüskés-Knapp 1995. 13
