Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

rend részeit képezik. Az egyik legfontosabb, lényegében az egész kontinensre kiterjedő változás Európa lombos erdősségeinek kiirtása volt. (Ennek időrendje is szakaszolt: Dél- és Nyugat-Európa, az Alpoktól északra fekvő területek, illetve Köztes-Európa népeinek gazdaságtörténetében és kultúrájuk formálódásában mindennek jelentős szerepe volt.) Mint Hoffmann Tamás munkái tanúsítják, ez a folyamat egyaránt meghatározta a kontinens mezőgazdaságának kiterjedését és az európai feudalizmus egész kialakulását, előretörését, a különböző népcsoportok ez irányú szerepvállalása pedig visszatükrözi műveltségük, életmódjuk egész szerkezetét és irányultságát.18

A különböző magassági övezetek megszállása ugyancsak a feudális kor gazdaságtörténetének része. Korábban az olyan kulturális hatást gyakorló népek, mint a kelták, nem mentek magasabbra a tengerszint fölé 500 méternél. Az alsóbb térszínek erdőségeinek kiirtása persze sok helyütt összefüggött a másik változtatható földrajzi feltétellel: a vizek rendezésével, az ármentesítéssel. Éppen Kárpát-Európában az erdőirtások, az erdős hegykeret faállományának drasztikus csökkenése kifejezetten siettette a sík vidék vízrendezését. Az erdőirtás összefüggött a településformák kialakulásával és a tradicionális népi építészet európai régióinak kialakulásával is.19

A Kárpát-medence peremterületein sokáig szinte minden az erdőről szól. Az erdős hegyvidék kolonizálása azokkal a vlach jogú pásztorokkal indult, akik folyamatosan telepedtek le, s alakították ki a Kárpátok vidékének korai, kontinentális léptékben késői feudalizmusát. Állattartó tevékenységükből fokozatosan nőtt ki az irtásokkal a földművelő tevékenység, olykor igen szélsőséges viszonyok között. Jellemző, hogy falutelepüléseket, később mezővárosokat csak a vizek völgyében alakítottak ki, de a magas térszíneken szórványokban éltek a 19-20. században is.20 Az erdő irtása összefüggött a bányászat és a kohászat gazdasági jelentőségével is. Nem véletlen, hogy az északkeleti és északi felföldi megyék bányászata és vasművessége jobbára német ajkú népességgel indult. Amíg az állattartás északról lengyel-gorál csoportokat vonzott, akik még a 16. században is vlach jogon települnek meg, s Árvában és másutt még Mária Terézia úrbérrendezéséig is természetben adóztak, megtartva kenézeik és soltészaik közvetítésével és irányításával szerzett jogaikat, addig a bányászat és ipar nyugat-északnyugat felől toborzott népességet. Abban, hogy ezek a 15-16. századra elszlávosodnak, nem kis része volt éppen a bányák fokozatos kimerülésének és az életmód lassú átalakulásának.21 S a folyamat végére, a 19. század derekának időszakára a

18 Hoffmann 1994. 73-99., Hoffmann 2004.

19 Dám 1996. 199-210.

20 Az árvái vlachok kiváltságaihoz: Gagyi 1910. 186-198. A problematikáról összegzőén: Ha 1957. 117-148.

21 Udvari-Viga 1995. 39-65., Vö. Udvari-Viga 1994. 89-120.

27