Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

kát az Árva és a Vág közvetítésével egészen Komáromig, akár Pestig. A Fekete- Árva Alsó-Lipnicától lefelé, a Polharai-patak Polharátói, illetve Rabcsátói, a Fehér-Árva pedig Krusetnyicátói volt tutajozható, elsősorban hóolvadás és nagyobb esők után. Az árvái uradalom Polhora, Moh-ágy és Mutne térségében valamint a Flajsova-völgyben vízfogókkal segítette a tutajozást. Kralován után Szered volt - már a Vágón - a tutajok kikötőhelye.13 Bár a 18. században már Árvában is érezhető volt a faállomány pusztulásának számos következménye, a vármegye népéletében a favágásnak, famunkáknak és a tutajozásnak még a 19. században is meghatározó maradt a jelentősége.

Árva északi és déli területének táji-gazdasági - több vonatkozásban társadalmi - különbözősége, a termelés és a fogyasztás térbeli tagolódása, valamint a vízfolyásokat követő közlekedési utak hálózata alapvetően behatárolta a vármegye belső és külső gazdasági kapcsolatainak lehetőségeit. A külső forgalomban főleg Galícia közelsége volt a meghatározó. Az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséig annak legszegényebb térségei közé tartozó Árva kereskedelmi forgalmának fő gyűjtőere a Nagyszombat-Krakkó útvonal volt, mely Rózsahegy felől, Arvaváralja-Turdosin-Podvilk érintésével jutott Galíciába, illetve Krakkóba. A kereskedelmi út a 15. századtól kezdve felvirágoztatta az érintett községeket. Bevallásaik szerint, nemcsak szekerezéssel jutottak pénzhez (Trsztena), hanem vásárkor 4—4 hétig bort is mérhettek (Alsókubin).14

Az 1770-es években Árva vármegye településeinek száma 97 volt, melyből 4 volt mezőváros. Öt települést neveztek meg vásáros helyként: Trsztena, Velicsna, Alsókubin, Turdosin és Rózsahegy sokadalmait. Trsztena helyzetét a galíciai útvonal határozta meg, ami a kis létszámú mezővárosnak jelentős piackörzetet formált. 1609-től évente négy országos vásárt tartott, hozzá szerdánként hetivásárt.15 A Vág mellett fekvő Velicsna nagy és kitűnő marhavásárainak forgalmát az utak találkozása erősítette. A legtöbb árváit Alsókubin évi öt országos vására és vasárnapi hetipiaca vonzotta a 18-19. században, mely magához vonzotta a Malatini-völgyön át Liptó vármegye több településének népét is. Turdosin a Galíciával folytatott kereskedelem központja volt, amit IV. Béla 1265-ben adományozott kiváltságlevele - a harmincad vámmal és sóházzal együtt - jelez. Rajta keresztül állt kapcsolatban Lengyelországgal Liptó és a többi, délebbre fekvő vármegye is. 1640-től évente három nagyvásárt tartott, hozzá hétfőnként hetivásárokat. A szervezett árucsere alkalmak mellett jelentős szerepe volt a közvetlen termékcserében is: például az Árva és Galícia közötti fonal- és textilkereskedelemben. Szembetűnő, hogy nem szerepelt a vásáros helyek sorában Námesztó, ami az Árvai-Magura és a Szlovák-Beszkidek közötti gazdasági kapcsolatok természetes központja volt, elkülönülve az Árva-völgy galíciai út-13 Fényes 1851., Janco 1971.

14 Őrizete korábban a vlachok kötelezettségei közé tartozott. Pajdussák 1912. 19—20.

15 Bácskai-Nagy 1984. 54., 63.

146