Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

tak, Bobróban céhük is működött a vászonfestőknek.7 A vásznas, illetve gyolcsos falvak egy része a Tátra lengyelországi oldaláról települt (Jablonka, Podvilk), de a 16. században Námesztó és Dobrava telepesei is Galícia felől érkeztek. Ha figyelembe vesszük, hogy a 18. század derekán a határ közelében fekvő árvái falvak (pl. Harbaku, Szárna) népe Lengyelországból szerezte be a feldolgozandó len egy részét, akkor nem csupán az egykori vlach jogú népesség tevékenységének kérdését kell szélesebben értelmeznünk ebben a korszakban, hanem a Tátra két oldalának kapcsolatrendszerét is a kézművesség területén.8 Az 1728-as öszszeírás már egy sor árvái településről jelezte, hogy a lakosoknak nyereségük volt a vászonkereskedésből (Szlanica, Bobrov, Zubrovlaha, Námesztó, Kiin stb.), az 1751-es conscriptio pedig már részletes képet adott: pl. Bobrovban 71, Szlanicán 52, Námesztóban 37, Zubrovlaha településén pedig 32 vászonkereskedő élt. Ezek termékeikkel bejárták a maguk piackörzeteit: a Magyar Királyság, Horvátország, Erdély, Szerbia, Bulgária, Törökország területét, de eljutottak Egyiptomig is. Mint a vándorlás oly gyakran, a gyolcskereskedők tevékenysége is áttelepüléssel zárult alkalmanként, akár a mai Magyarország területén.9

Árva kiterjedt juhászatára a halinakészítés, a posztókallás jelentős feldolgozóipara települt. A posztószövés főleg háziipar volt, hasonlóan a bőrfeldolgozáshoz, amit csak Turdosinhan szervezett szűcscéh. A vármegye déli részén nagy hagyománya volt a kőmunkáknak, melynek középkoriak voltak a gyökerei. A kőfaragó központokból fenő- és köszörűköveket és malomköveket is adtak el a 18-19. században.10 11 A 18-19. században több árvái településen működtek fazekasok (Trsztena, Oszada, Nyizsna agyagjából nem a helybeliek dolgoztak, hanem Podbjel kézművesei), s számos falu fuvarosai kereskedtek a cserépedényekkel (Csada, Sucha-hora, Kriván, Biely-Potok stb.). Az árvái fazekasok kereskedési köre átért a szomszédos Liptó vármegyébe, kiterjedt Kysuce, Nyugat-Szlovákia nagy részére, de Magyarország és Lengyelország más vidékeire is, ugyanakkor érkezett is kerámia Árva megyébe Galícia és Gömör vidékeiről."

A vármegye északi tájain az erdőmunka, a fafeldolgozás és a tutajozás biztosított keresetet a falvak népének. A 18-19. században már minden településen fürészmalmot hajtottak a gyors hegyi patakok, a Magurán túli északi tájakon számos zsindelykészítő falu is volt (Hrustinu, Lomna, Mutné, Zazriva stb.).12 A fakereskedelem központja Kralován települése volt, ahol a 18. század derekán már több kereskedő tevékenykedett. Ezek viszonteladók voltak, akik egész tutajokat és más faárut vásároltak fel, és saját alkalmazottaik segítségével úsztatták le azo-7 Kavuljak 1955. 36-37., Kavuljakova-Menclová 1963. 33.

8 Marmula 1900. 403^104., Polonec 1955. 49-83.

9 F. Kail 1982., Oltvai 1993.

10 Povala-Prikry1 1968.

11 Caplovicová 1968.

12 Nagy 1891. A lucfenyőt 1814-től már üzemterv szerint művelték és vágták. Vő. Kubinyi 1891. 10.

145