Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Arva megye helyzete és szerepe a Felföld 18-19. századi gazdasági kapcsolataiban Udvari István emlékére Árva vármegye a történeti Magyarország legészakibb közigazgatási egysége volt, szinte beékelődve Galícia területébe, délről a Tátra és a Fátra, északról és nyugatról pedig a Beszkidek nyúlványai képezték a természetes határát.* Területét délnyugat-északkeleti irányban a Magúra szelte ketté: Felső-Árva zordabb, erdősebb vidék, a déli rész enyhébb táj. Árva települései igen késeiek, maga a vármegye az Árpád-korban még Zólyom része volt. Megszállásának története egybeesett az erdőség egy részének kiirtásával, Árva jószerével egyetlen irtásterületnek tekinthető. A táj átalakításának és a termelőtevékenységnek a históriája migrációs folyamatokhoz, telepítésekhez, főleg a vlachok, illetve a - kenézek és soltészok vezetésével - vlach jogon telepített gorál és más népcsoportok megszállásához kapcsolódott. Árva feudális korának a története nem kis részben a különféle kedvezményekkel, szabadalmakkal letelepített falvak népének, valamint földesuraiknak a küzdelme volt a korábbi kiváltságok megtartásáért, illetve a népesség ezen csoportjainak jobbágysorba süllyesztéséért. Miközben a legkorábbi soltész (,lehota) községek jobbágynépe fokozatosan elveszítette kiváltságait, s már maguk a soltészok sem voltak egészen mentesek a szolgáltatásoktól, még a 16-17. században is újabb szórványok alakultak a régi jogon. A soltészok egy részének kiváltsága egészen a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig megmaradt.1 Fia a soltész nemességet kapott, akkor a településeik curiális falvakká váltak.* 2 Az 1770-es évek Árva kolonizálásának végső szakaszát jelentették, a korszak írott forrásai elsősorban a Tátra-vidék lengyel ajkú telepeseinek életmódjáról informálnak, akiknek a falvai ma zömmel Lengyelország területére esnek. Történetük azonban nem csupán a Tátra-vidék gazdasági folyamatairól informál, hanem a bonyolult etnikai-etnokulturális folyamatokról is, melyben tradíciójuk határozottan elvált Árva alsó részeinek - Liptó, Turóc és Trencsén szlovákságával rokon - műveltségétől.3 A térség gazdálkodásának jellegadó tevékenységében, a pásztorkodásban is jól különválasztható egymástól Árva déli területének, valamint a Magúra, Fátra és a Beszkidek térségének tradíciója: a hegyvidék takarmánybázisának hasznosításával szemben, az alsó területeken működő földközösség összhangot teremtett * Részlet a szerző A tájak közötti gazdasági kapcsolatok néprajza (A Felföld népeinek gazdasági kapcsolatai a 18-20. században) című, 2011-ben megvédett akadémiai doktori értekezéséből. A kenézek és soltészek problematikájához: Földes 1970. 578-597., Földes 1978. 357-381., Földes 1992. 134-140., Kubinyi 1899., Gagyi 1911., Porubszky 1912., Ila 1966. 2 Kavuljak 1955., Kavuljaková-Menclová 1963. 21. 3 Kubinyi 1891.5., Marmula 1900. 403^104, 407., Udvari-Viga 1995. 143
