Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
A Bodrogköz és a Tisza mente falvaiban előszeretettel használták szállításra a kétfülü gyékényszatyrokat például a halászok.56 A 18-19. századi vásárok forrásanyaga szerint a bodrogközi falvak különféle háziipari termékeket: fűzfavessző kosarakat, gyékény lábtörlőket, szakajtókat, méhkasokat, a hegyköziek fa evőeszközöket és használati tárgyakat, teknőket, valamint mezőgazdasági faeszközöket hordtak a hegyaljai vásárokra és piacokra.57 Egyes háziiparok ismerete és készsége ma is jelen van Tokaj-Hegyalja településein és a környező tájak falvaiban. Jószerével ma is minden településen élnek olyanok, akik tudnak kosarat kötni, gyékényt fonni, de ez a tudás csak piaci igény esetén alakul termelőtevékenységgé.58 Tokajban 2011-ben a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt létrejött vállalkozás tanít be munkanélküli fiatalokat a kosárkötésre. Az alábbiakban részben recens adatok és tárgyi emlékek alapján veszem számba az egyes háziipari tevékenységeket. 1. Famunka A fából készült háziipari készítmények esetében hangsúlyosan kell megemlékeznünk a Felföld és a magyar Alföld közötti gazdasági kapcsolatokról, arról, hogy a hegyvidék háziiparos falvainak nagyon sokféle készítménye jelent meg nagy távolságokról is Tokaj-Hegyalja térségében. Ennek oka részben a Tiszavölgy közismert kereskedelmi útvonala volt, de ezen kívül is számos adat szól a felföldi vármegyék népének hegyaljai kereskedelméről. Összegezve, kijelenthetjük, hogy Ung, Bereg és Máramaros megye faiparának készítményei mellett, Felső-Borsod, illetve a Bükk-vidék, valamint Kishont és Dél-Gömör készítményei is eljutottak térségünkbe a 18-19. század folyamán. Takács Péter és Udvari István meggyőzően igazolta, hogy a Tokaj-Hegyaljával szomszédos tájak népe a dongahasítástól és az abroncsvágástól a szőlőkaró hasításáig jelentős famunkával szolgálta ki a történeti borvidék szőlőültetvényeit és borforgalmát. A vízrendezés előtt számolnunk kell ebben a vonatkozásban a vízjárta tájak galériaerdőinek, ártéri tölgyeseinek faanyagbázisával is. A háziiparos jobbágyparaszt népesség famunkája jelentősen kiegészítette és kiszolgálta a hegyaljai mezőváros faiparosainak tevékenységét.59 Nemcsak a szőlő és a bor igényére kell itt persze gondolnunk, hanem a gazdálkodás, az építészet és a lakáskultúra és a háztartás nagyon változatos kellékeire is, az építőfától és a zsindelytől az apró-cseprő konyhai eszközökig. Hunfalvy János, Gömör vármegye monográfusa 1867-ben részletezően írt arról, hogy a Balog, a Rat kő és a Murány völgyének felső részeiből - az erdővidéket főleg szlovákság lakta - fakészítmények, főleg fakanalak, rocskák, dézsák, kádak, hordóabroncsok, kosarak keltek útra, egyebek mellett a Tisza vi-56 Paládi-Kovács 2001. 884. 57 Hőgye 1981.94. 58 A Taktaköz falvainak polgármesteri hivatalaiban ott vannak napjainkban is a mívesen elkészített gyékény dísztárgyak. 59 Takács-Udvari 1989a., Takács-Udvari 1989b. 210-216. Összegzőén: Viga 1990. 39., 44—45. 91
