Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

a tárgyi javak forgalmának legfőbb természetes útja. A másik tényező gazdaság- és társadalomtörténeti: Tokaj-Hegyalja századokon át mind hazai, mind külföldi fogyasztókat látott el különleges minőségű, nagy értékű borával, s pénzbőségével, viszonylagosan magas lélekszámú és egymáshoz közel fekvő - jelentős részben mezővárosi jogállású - településeivel, rendszeres és rendkívüli munkaerőigényével tömeges behozatalra szorult a különféle kézműves nyersanyagokból és a háziipari termékekből is. A térség gazdasági súlypontját képezte, a 17-18. században Magyarország egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott vidéke volt: 887 km2 területén huszonnyolc település, köztük tizenkét mezőváros helyezkedett el. A hegyaljai oppidumok a 18-19. században évenként négy-négy, Tokaj és Sátoraljaújhely pedig évente hat-hat országos vásárt tartott. A sokadalmak (évi 52 vásár) idő- és térbeli megoszlása a térség folyamatos ellátását biztosította, s permanens lehetőséget adott az alföldi és a hegyvidéki tájak termékcseréjére is. A hegyaljai mezővárosi agglomeráció jószerével egyetlen vásárterületként, illetve piacközpontként működött.19 Az, hogy a rendszeres hegyaljai országos vásárok aránylag kevés zempléni település népét gyűjtötték össze a sokadalmaikban, meggyőződésem szerint önmagában is a javak cseréjének rendszeres, s nem alkalmi formáit hangsúlyozza.20 A történelmi borvidék közvetlen ellátókörzetéhez tartozott a Bodrog jobb partjának térsége, valamint a Tisza-Bodrog-Latorca háromszögében közrezárt Bodrogköz, melynek települései különösen a folyószabályozást, vízrendezést megelőző századokban rendelkeztek jelentős munkaerő-felesleggel, s szállították a vízi világ sokféle javát, valamint háziipari termékeiket a hegyaljai piacokra. Hegyalja vonzása azonban kiterjedt mind a délebbi vidékekre, mind a Tiszántúl érintkező tájaira, gazdasági és kulturális hidat alkotva a Tisza két partja között.21 A térség ugyanakkor közvetítőszerepet is ellátott a Felföld irányában: pl. Sátoraljaújhely - a hegyaljai településekkel meglevő kapcsolatai, valamint a Miskolc-Szerencs-Sárospatak felől Kassára tartó országút révén, a Bodrogközt, Zemplén vármegye Bodrog, Labore és Latorca menti síkságait és Szabolcs vármegye több térségét vonzotta sokadalmaiba, de kötötte is össze őket Kassa és a Felföld vásáros helyeivel.22

II. A társadalmi tényező: kézművesek és iparűzők Tokaj-Hegyalján

A kézművesség és a háziipar másik tartópillére Dél-Zemplén, hangsúlyosan Tokaj-Hegyalja társadalmi potenciálja: a társadalom szerkezete, abban a kézművesek, iparűzők helyzetének történeti változása. A hegyaljai mezővárosok egya-19 Frisnvák 2009c. 185-186. Bencsik János adatai azt mutatják, hogy Tokaj hetipiacának napja is többször változott, ami bizonyára a térség kereskedelmének mindenkori összehangolását szolgálta. Vö. Bencsik 1988. 185. Lásd még: Bencsik 1993a.

20 Takács-Udvari 1989a. 360-361., 373.

21 Frisnvák 2000b. 327-338., Udvari 1988. 48-62.

22 Takács-Udvari 1989a. 367.

77