Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
peremterületein 4-5 q, addig jószerével az egész északkeleti Felföldön 0,5 q-nál is kevesebb volt. A Felföld délebbi területein (Mátraerdő) - beleértve az Alföldre nyíló medencéket is - lényegében csak az önellátást biztosította a gabonaföldek hozama, a Felföld zöme viszont behozatalra szorult. A vizsgált térségben csupán Pest és Nógrád rendelkezett némi gabonafelesleggel, Heves és Borsod egészében, Abaúj és Zemplén pedig részben önellátó volt, a Felföld északról érintkező sávjában pedig Bars vármegye egy része termelt némi gabonafelesleget, Bars másik része, Gömör déli területe és a Szepesség egy része pedig önellátó volt. Behozatalra szorult Gömör, Abaúj és Szepes északi tája, valamint az Északi- Felföld összes vármegyéje.20 A gabonafélék termesztésének területi különbsége később sem változott, s - a modernizálódó szállítási lehetőségeket is bevonva - részleteiben fenntartotta a kereskedelem hagyományos formáit az első világháborút követő határmegvonásig a 19. század utolsó harmadában növekvő búzatermelés és az erősödő belső piac is.21 A 20. század gyakorlatilag felszámolta a hagyományos csereformákat a gabonakereskedelemben is, ami azonban már a társadalmi munkamegosztás, a szállítás és az ellátás modernizációja révén valósult meg, olykor bonyolult összefüggésben a paraszti társadalom változásával. A történeti-néprajzi adatok számbavételével a gabonakereskedelemnek hármas osztású, zonális szerkezetét rajzoltam meg, amelyek között két vásárvonal teremtett kapcsolatot. A szervezett árucsere alkalmait (Pest, Vác, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj-Hegyalja, illetve Losonc, Rozsnyó, Mecenzéf, Kassa vásárait és gabonapiacait) az érintkező nagytájak fuvarosainak - azt kiegészítő - közvetlen cseréje tette teljessé. A vásárok és piacok több tájról fogadtak gabonát, az egyes történeti kistájak is több irányban közvetítették azt.22 Nem volt ritkaság, hogy a gabona többszöri adásvétellel jutott el a rendeltetési helyére: például Nógrád megye déli részének parasztjaitól a 18-19. században a losonci piacra került a gabona, ahonnan közvetítők, zólyomi, liptói, turóci „tót” fuvarosok, majd „morvák” útján került a Felföld északi tájainak népéhez.23 Ugyancsak fontos közvetítője volt a gabonának Rozsnyó: szombati hetivásárait Ha Bálint szerint horreum Scepusiensium (szepesiek magtára) elnevezéssel illették.24 A 19. század utolsó évtizedének vasúti forgalma igazolja, hogy a gabona volt a legfontosabb kereskedelmi cikk: az ország 249 kistérségében 2,1 millió tonna - ebből 1,17 millió tonna búza - került vasúti szállításra.25 20 Bácskai-Nagy 1984. 266-270. Összegzőén lásd még: Mendöl 1940. 58-59. 21 Amíg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 46%, Borsod megyében pedig 40% volt a búza vetésterületének aránya, addig a peremterületeken, pl. Liptó, Szepes, Turóc, Trencsén vármegyében a 10%-ot sem érte el. Az 1870-es évektől az 1910-es évekig a búza vetésterületének aránya országosan 27%-ról 31%-ra növekedett, a termelés viszont 2,5-szörösére nőtt (16,5-ről 40-41 millió métermázsa volt évi átlagban). Összegzőén: Frisnyák 1990a. 128-129. 22 Összegzőén: Viga 1990. 94-96. 23 Mocsáry 1826. II. 43-44., Sztudinka 1911. 21. 24 Ila 1976. 405. 25 Frisnyák Zs. 2009. 142. 57
