Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
foglalkoztatta, mint önmagában az a geográfiai és emberföldrajzi miliő, ami a vándorlásoknak alapvető kiváltója volt.37 A tanulmányaiban gyakran emlegetett vándormunkásokat az újítók között tartja számon. Úgy véli, hogy a részes szezonmunkát végző aratók, nyomtatók, szénakaszálók, kukoricacséplők és társaik egész Európában részt vettek az újítások, s az új formák elterjesztésében.38 A vándorok útvonalaiban a műveltségi javak elterjedésének lehetséges csatornáit igyekszik megragadni, tevékenységükben az egymástól akár nagy távolságra előforduló javak párhuzamosságának magyarázatát keresi. Például az foglalkoztatja, hogy számos, a Kárpátokban előforduló balkáni-mediterrán eredetű jelenség között, a fejen való teherhordás miért fordul elő szigetszerűen az Északi-Kárpátokban, Trencsén megye néhány településének férfilakosságánál (Hegyesmajtény, Barossháza, Zsolt). Szemben Rudolf Bednárik véleményével, aki a jelenséget a térség balkáni telepeseivel magyarázza, Gunda úgy véli, hogy amennyiben valóban a telepesek hozták volna magukkal ezt a teherhordási módot, akkor asszonyok cipelnék ilyen módon a terhet, ahogyan azt a Balkánon is teszik. Megítélése szerint a szóban forgó települések férfilakói a Balkánon ismerhették meg a fejen hordást, ugyanis nürnbergi áruikkal korábban vándorkereskedést folyattak Romániában, Szerbiában, Olaszországban és F ranciaországban .39 Hadd hozzak még egy példát arra vonatkozóan, hogy a vándorlások, a népi kapcsolatok miként szervesültek Gunda Béla néprajzi szemléletében, egyszersmind visszautaljak arra is, miként értelmezem én az ő történeti szemléletét. 1973-ban jelent meg Gregor Ferenc kitűnő monográfiája a magyar népi gombanevekről, amit Gunda Béla 1976-ban recenzált. Gregor alapvetően azt vallja könyvében, hogy a magyarság nem volt gombaevő a honfoglalás előtt, és évszázadok alatt, a megtelepedés után tanulta meg a szlávoktól a gombák ismeretét. Gunda ismertetésében azt fogalmazza meg, hogy népünk mindig olyan földrajzi környezetben élt, ami gombában bővelkedett, s hogy szükség esetén élt ezzel a táplálékkal. Rámutat arra, hogy a ma gombaszegény Alföldön a vízrendezés, a lecsapolások előtt a réteken bőséggel nőtt gomba. Kimutatja, hogy a szláv eredetű gombanevek egy része olyan falvakban került feljegyzésre, amelyek lakossága szlovák vagy ukrán eredetű, elmagyarosodott lakosságú, kevert nemzetiségű. Vagyis nem jövevényszavak a szóban forgó szláv gombanevek, hanem az asszimilálódott szláv csoportok egykori műveltségének maradványai. Ennek kapcsán említi azt is, hogy Kolozsvár, Marosvásárhely, Losonc, Balassagyarmat, Kassa és Rozsnyó városok piacain gombát áruló asszonyok gyakran románok, illetve szlovákok, így ez a fajta gazdasági kapcsolat a nyelvi és más kulturális elemek 37 Gunda 1954. 76-86., Gunda 1989. 199-226. Az újabb irodalomból: Viga 1990., Liszka 1990. 220-230., Liszka 1997. 114-119. 38 Gunda 1990. 123. 39 Gunda 1966. 379. 41
