Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Néhány gondolat a miskolci fotográfusokról I. Köszönöm, hogy én ajánlhatom figyelmükbe a kiállítást. Fontos, indokolt cél: a Múzsák Kertjében emléket állítani a miskolci fotográfiának. Egy olyan tevékenység művelőinek, akik nagyon sokat tettek a város és lakói különböző korszakainak dokumentálásáért, egész arculatának formálásáért, nem utolsósorban Miskolc és a miskolciak megismertetéséért. Az alkotók műveiket ajánlották erre a célra, szükséges az érdeklődő kör, amelyik maga is támogatóként jelenik meg az opusok megszerzésével. II. Nem lehet tisztem annak értékelése, hogy kik, milyen alkotói gárda jelent meg ebben a körben, s az sem, hogy milyen müvekkel. A kiállítás anyaga ebben a kontextusban nem releváns. Mint cseppben a tenger, felismerhető azért többféle szándék, látásmód, technika, amivel az alkotók önmagukat, a való világhoz való viszonyukat igyekeznek megmutatni. Talán feltűnő azért a természeti képek dominanciája, s a bennünket körülvevő világ szinte kimeríthetetlen sokféleségében, meghökkentő gazdagságában annak a dilemmának a felvetése, hogy egyáltalán tud-e a fotográfus mindebben olyan látványt komponálni, amit maga a természet ne lenne képes előállítani. Nem meglepő a női szépség, a női test ugyancsak kiismerhetetlennek tűnő különössége iránti figyelem sem. Ami esetleg meglepő, de megismétlem, nem tisztem a válogatással foglalkozni, az a szociofotó hiánya, aminek oka bizonyára ennek a tárlatnak a jellegében, céljában rejlik. III. Amiről beszélni szeretnék, maga a vemiszázs apropója, a cél, az emléktábla, ami a miskolci fotográfusok névsorát őrzi majd. Azt szeretném röviden vázolni, hogy mi mindenre emlékeztethet majd az emléktábla felirata. 1. Mementója lehet majd egy technikai innováció másfél százados történetének. (Tárcái Béla összefoglalása 1840-től számítja városunkban a fotográfia jelenlétét.) Annak a folyamatnak, hogy a képrögzítés technikai fejlődésével is párhuzamosan a fotográfia kevesek szórakozásából miként lett tisztes ipar, majd a látvány és az élmény rögzítésének kedvtelése. Emlékeztet majd a képrögzítés technikai változásának folyamatára, aminek a legutóbbi időszakában szinte feloldódik a fotóművészet. Ez utóbbi fogalmat sokan megkérdőjelezik, de az aligha vitatható, hogy a látható világ részletének reprodukálása sokaknak az egyedi kompozíciók megalkotását tette lehetővé, és a fotográfia a művészi önkifejezés szándékává és eszközévé vált, ami több ponton is összekapcsolódott a képzőművészettel. A technikára visszatérve: emlékszem, 1980 körül számos fotográfus megcsodálta a Herman Ottó Múzeum új Hasselblad kameráját. (A fotósok tudják, hogy a svéd gyár készítményei dolgoztak az 1960-as évektől az amerikai űrprogramokban, s örökítették meg 1969-ben a Holdra szállt ember első lépéseit.) Ma az okostelefonok használata a képi látás és sokszorozás semmi korábbihoz nem hasonlítható lehetőségét adja. Segítségével a mai ember önmagát igyekszik a való 251
