Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

A modernizálódó magyar főváros - de még a vidéki városok is - nagyon sokféle házalónak, vándornak biztosítottak többnyire szerény megélhetést. Bár különböző leírásokból sokuk alakját, karakterét ismerjük, de meglehetősen szegényes nálunk a képi ábrázolásuk. Főként, ha arra gondolunk, hogy Párizsban a 17. századtól rajzok, metszetek sora őrzi ezeknek a házalóknak, a városi kiabálóknak az emlékét, ami talán rávilágít némiképp a mi vándorárusaink és iparosaink zsánerére is.

III. Úgy gondolom, az elmondottak jelzik ennek a problematikának a nemzetközi, kelet-közép-európai vonatkozásait, és a tárgyállományt ért számos hatást. A sokféle vándorlás a különféle javak, eljárásmódok, nyelvi és más műveltségi elemek hordozója, kulturális interferenciák közvetítője. Különös fontos mindez a tárgytörténet, a különféle funkciójú tárgytípusok elterjedésének történeti folyamata szempontjából. Tanulságosak azok az egyszerű tárgyegyüttesek, hordozható műhelyek, amik a vándoriparosok és vándorárusok kelléktárába tartoztak, s amelyeknek a szűk készlete alkalomszerűen egészült ki a különböző vidékek kínálta segédeszközökkel és megoldásokkal. A múzeumok tárgyi kollekciója szempontjából talán még fontosabbak azok a tárgyi javak - nem ritkán új funkcióknak megfelelő eszközök -, amelyek innovációként jelentek meg egymástól távoli vidékeken. Gondoljunk arra, hogy a mindennapi és az ünnepi igények változása milyen módon kapcsolta össze a tárgykészítő és a tárgyhasználó csoportok - egymástól térben és társadalmilag is távoli - műveltségét.

IV. Bár az előzőekben a problematika szakmai-tudományos vonatkozásait emeltem ki, befejezésként hangsúlyoznom kell, hogy mindez rendkívül érdekesen, tárgyi világában látványosan, gondolati tartalmában konzekvensen bomlott ki a tárlat rendezőinek koncepciójában és jelenik meg a kiállításban. Bőkezűen bántak a történeti néprajz, a művelődéstörténet, a művészettörténet, a nyelvészet és még számos diszciplína tudásával és tapasztalatával, ugyanakkor az egésznek a történeti íve - a hagyományos technikákra is tekintve - évezredeket ível át. Végigkíséri a kiállítást a rendezők együttérzése a bemutatott csoportok szociális helyzetével, ami számos vonatkozásban napjainkig ér. Sok és sokféle a tárlat problémafelvetése, gazdag a tartalmi, gondolati útelágazásainak sora, bőséggel kínál lehetőséget a rácsodálkozásra és a töprengésre is - felnőttnek és gyereknek egyaránt. Őszintén kívánom, hogy jelentős látogatói érdeklődés és szakmai figyelem kísérje a kiállítást! A rendezők munkája mindkettőt megérdemli.

(Néprajzi Múzeum, Budapest, 2014. június 24.)

237