Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

másodlagos jellegű volt. A fordulatot részben az 1875-től kezdődő, s a történelmi borvidékeket elpusztító filoxéravész hozta, ami után a homoki szőlőkultúra és gyümölcsészet erősödött meg. A másik lökést a trianoni határok jelentették, amelyek levágták az ország testéről a korábbi gyümölcstermő peremvidékeket. Vagyis két-három emberöltő alatt átrendeződött a gazdaság egy részének és a hozzá kapcsolódó kereskedelemnek a struktúrája: jószerével megfordult a kereskedés iránya, a nemes borok - elsősorban Tokaj-Hegyalja Európa-szerte ismert nedűi - érdemben elveszítették korábbi lengyel, orosz és nyugat-európai piacaikat.41

Az eltérő adottságú tájak között olykor több generáción át működő „társulás” figyelhető meg. Mozgalmas a Pannon-térség és az Alpok keleti előterének kapcsolatrendszere.42 Például a Balaton-felvidék, a Káli-medence (Veszprém megye) népe a 18-19. században borát cserélte a stájer vidékek fájára, s a falvak közötti kapcsolatokat a 19. század derekától a cseregyerekküldés intézménye erősítette. (Csorna 1988.) A gömöri fazekasoknak csakúgy, mint a Bükk hegység égetett meszet áruló vándorainak, valóságos kereskedő körzetei alakultak ki, amelyeken belül koherens kapcsolatok figyelhetők meg.

A Kárpát-medence nagytájai közötti, vázlatosan bemutatott kapcsolatrendszer, ami - Köztes-Európa más tájaihoz hasonlóan - a 19-20. század fordulójáig a kereskedelem meghatározó térszerkezetét képezte, valójában leképezhető a belső hegységek és az érintkező területek gazdasági-műveltségi modelljeként is. Például az Északi-középhegység tagja, a Bükk hegység és peremterületeinek népessége lényegében hármas tagolódású, övezetes térszíneket foglal el, amelyek között - a hegység belsejének 18. századi betelepítése óta - megfigyelhetők voltak a táji munkamegosztás jellemzői. A sík vidék, a hegység előterét jelentő dombsági zóna, valamint a 600 méter feletti térszíneket elfoglaló jószerével ipari kolóniákként szerveződő, idegen ajkú népességből verbuválódott telepes falvak koherens gazdasági és kulturális kontaktusa kicsiben példázza a Kárpát-medence nagytáji kapcsolatait.43

Összegzésként hangsúlyoznom kell, hogy értelmezésemben a különféle adottságú tájak és az azokhoz alkalmazkodó csoportok kapcsolata a Kárpátmedence változó gazdaságának, népei életminőségének tükre. Úgy vélem, hogy a javak cseréje, a különféle szinten, eltérő módokon szervezett kereskedelem mindenkinek fontos, mindenki előre haladásának, jobb sorsra jutásának záloga. A feudális kor végétől mindenki érdekelt, s mindenki részt vesz abban: más módon persze a majorsági javait értékesítő, vagy külterjes legelőin felnevelt marháit a nyugat-európai vásárterekre hajtó földesúr, s az akár jelentéktelen, de önmaga és családja számára mégis jelentős termékfeleslegét, tyúkját, tojásait a

41 Balassa 1991., Divéki 1905.

42 Lukács (szerk.) 1988.

43 Viga 1986a.

21