Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Egy el nem mondott megnyitóbeszéd a „Nyitott pincék n rendezvényen I. Sajátosan kétirányú, ugyanakkor egymást is erősítő és kiegészítő folyamatnak lehetünk tanúi az elmúlt emberöltő során,1 amit az élet, a társadalom különböző területein tevékenykedők a maguk módján élnek meg és értelmeznek. A kultúra kutatója azt látja, hogy minden korábbinál többen vannak úton, a virtuális határok között könnyebbé vált utazás a turizmus soha nem látott hullámait indította el. Ezzel párhuzamosan megnőtt a szerepe a helyi adottságok feltárásának és felmutatásának, a közös kulturális örökség megismerésének. Ennek hatása kettős. Az egyik elsődlegesen gazdasági vonatkozású, jóllehet társadalmi és kulturális következményei is vannak: az adott településre jellemzőnek tartott javakat, akár márkanév ként is értelmezhető termékeket felmutatni az idegenek számára. Ezek a javak az esetek egy részében valóban egyedinek, unikálisnak tűnhetnek, de ha nem lennének is azok, a társadalmi és kulturális környezetük, az őket generációról generációra örökítő közösségek mentalitása, viselkedésmódja, akár maga a kínálás környezete egyedivé avatja őket. A másik, legalább ilyen fontos hatás magát a lokális közösséget éri, amelyik ezekben a javakban, a sajátos helyi márkákban a maga kulturális összetartozásának tudatát erősíti meg. „Mi vagyunk azok, akik ezzel a tudással rendelkezünk. A mi eleink voltak azok, akik ezt létrehozták, s mi örökítjük ezt tovább a falun belül, s mi vagyunk azok, akik ezt nektek megmutatjuk.” Vagyis a közös tudás, a közös kulturális örökség ezen vonásainak felmutatása erősíti magát a közösséget. Újabb alkalom teremtődik arra - a korábban megszokott családi ünnepek, egy-egy település templom búcsúja, a mindenszentek stb. mellett -, hogy az ilyen profán ünnepen akár távolról is összegyűljenek az elszármazottak, s megerősítsék összetartozásukat. Számos formát tudunk: a cseresznye, a szilva, az alma, a pálinka, a bor (szüreti napok), a lekvár, a dinnye, a tök, speciális tészták, sütemények, a különféle mézek, a sajtok, a közös disznóvágás, a kolbásztöltés, hasonlók ünnepét. A helyi márkákon fesztiválok százai jöttek létre a Kárpát-medencében, többségük esetében évente, rendszeresen visszatérő programokat hoztak létre mára. Mindezek a helyi közösségek ünnepéből - a civil szervezetek támogatásával is — fokozatosan turisztikai látványossággá váltak a Kárpát-medence legkülönbözőbb vidékein, az ünnepek új típusát kialakítva. (Megjegyzem, hogy Európa más tájaira is érdemes figyelnünk, bár az már más iránya a történetnek! Például a Székelyföldről Svédországba települt magyarok Lundban évente szüreti felvonuláson fejezik ki 1 A szöveg a szlovákiai Kisgéres (Maly I ioreá) borospincéinek első turisztikai rendezvényére készült megnyitóbeszédként. Mivel a helyi önkormányzat nem mutatta be előzetesen szlovák fordítását a járási elöljáróknak, inkább a felolvasás mellőzése mellett döntöttek a szervezők. 206
