Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

a táj területének 10%-a emelkedett az árvízszint fölé.9 Mindez éppen nem jelenti, hogy a bodrogközi parasztok ne igyekeztek volna kitágítani szántóik területét: a nyomásokon kívüli területek művelése éppen úgy, mint a rövid tenyészidejű gabonafélék termesztésének emléke vélhetően éppen az alkalmi területfoglalá­sokról tanúskodik.10 11 Az 1772-ben kelt úrbéri bevallások mind településük előnyös adottságai, haszonvételeik, mind káros feltételeik kapcsán rendre említik a határhaszná­lat rendjét. A szakirodalomban vannak adatok, amelyek a 15. század elején a háromnyomásos határhasználati rendszerre utalnak,11 másutt azt jelzik, hogy a bodrogközi jobbágyparasztok szántóföldjeiket a 16-17. században - a korszakra jellemző - kétnyomásos rendben művelték.12 Ezen a helyen nem kívánok foglal­kozni a kérdéskör korai történeti kérdéseivel, de megjegyzem, hogy a sommás vélekedés legfeljebb az egyes falvak lokális históriájának folyamatrajzaival len­ne igazolható. Az viszont nagyon egyértelműen bizonyítható, hogy a 18. század derekán a Bodrogköz falvainak többségében két nyomásban, két mezőben zajlott a szántóföldi gazdálkodás. Az investigatio szerint legalább háromtucatnyi telepü­lés bevallása két nyomásvó\ szól, s csak Dobra falu bevallásában találkozhatunk három mező említésével. Az más kérdés, hogy a kétnyomásos gazdálkodás a 18. században a korábbi háromnyomásosból is előállhatott - például éppen a vizek kártétele okán -, de bizonyára nem véletlen, hogy az északkeleti országrész falvai­ban akkor még a két nyomást tartották dominánsnak.13 De lehettek a vízrendezés előtt ennél régiesebb formák is: Leányvár bevallása egy mező használatáról szól. Az úrbérrendezés során voltak még olyan települések is, ahol a jobbágytelekhez nem voltak kiosztva a szántóföldek, azok kiterjedését a földesúr - vélhetően a határ évi állapota szerint - évente határozta meg. Szerdahely. „Telek után való ki­rendelt állandó fölgyek nincs, hanem esztendőnkint, midőn ugarnak ideje jön, az földesúr osztani szokta. Kinek tehát osztály által hány köböl alá jut, s kinek több, kinek kevesebb, erejéhez s tehetségéhez képest a két mezőn 18, 16, s 10 posonyi mérővel bévethető földeket adnak őszi s tavaszi vetés alá.” Véke: „Méltóságos Ghillányi urak eő nagyságok részérül lévő jobbágyoknak telkek után való hely­­lyes állandó szántófölgyei nincsenek, hanem azokat az méltóságos földesuraság minden ugar alá osztani szokták. Következendőképpen osztály szerint kinek 22, kinek 21, kinek valamivel kevesebb posonyi mérőt foglaló szántóföldeket szok­ták az méltóságok kiosztani.” A nyomásos gazdálkodás típusa elsősorban a faluközösség gazdálkodásá­nak és a jobbágyparaszti üzemszervezet mibenléte szempontjából, rendszerként érdekes, a forduló földek mellett bizonyos, hogy - a mindenkori vízjáráshoz 9 Idézi: Frisnyák 2005. 237-238. 10 Borsos 2000. 121-134. 11 A Sztáray Oklevéltárat idézi: Bodó 1992. 18-20. és Siska 1986a. 204-206. 12 Román 1968. 114. 13 Wellmann 1961. 344-366. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom