Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

6. A bodrogközi kőről

Talán meglepő, de jelentős belső forgalom zajlott a Felső-Bodrogköz szigethegysége kőbányáinak nyersanyagával is. A kőfejtőkben andezitet, riolitot, vulkáni tufákat bányásztak, s használtak fel a környező falvak építéséhez. A szentesi Nagy-hegy, Kis-hegy és a Pilis piroxén-andezitje (a helybeliek trachitnak mondják) a környező falvak építkezésének nyersanyaga volt. Egy 1799-ben kelt leírás szerint: „Nevezetes ez a helység arról, hogy felette vagyon egy hegy, melyben oly lapos kövek vágynak, hogy minden faragás nélkül pádimentumra lehet fordítani.”32 Bély, Nagytárkány, Kistárkány, Őrös, valamint a Latorcán túli Bés és Csicser lakói is szentesi kőből építkeztek: a lapos kövek réteges illesztése - a lakóházaktól a gazdasági építményeken át a kerítésig - máig rányomja bélyegét Szentes és a környező települések arculatára. Hasonló kőanyagot fejtettek Helmecen és Kisgéresen is.

A szentesi kőbányában dolgozó kőfaragók kezén századunkban sajátos helyi iparként virágzott a sírkőfaragás. A kemény kőre a fa sírjelek díszítményeit, jelképeit adaptálták, sajátos stílusát teremtve meg a lokális díszítőművészetnek.33

A táj hasznosításának fentebb ismertetett formái sokféle lokális gazdasági struktúra és változatos üzemszervezet keretei között érvényesültek. Ezek változó elemei nem csupán történeti folyamatokat rajzolnak meg, hanem a tradicionális életmód és műveltség kistáji változatait is. Ma már tarthatatlan az a Bodrogközkép, amely e karakteres történeti táj hagyományos kultúráját a Hosszúrét tradíciójával azonosította. Az örvendetesen gyarapodó vizsgálatok lassan szét is feszítik a táji kereteket: a Bodrogköz déli része, a Bodrogzug műveltségében egyre inkább felismerhetők a Rétköz, illetve a Tisza-túlpart falucsoportjának vonásai, míg a Felső-Bodrogköz falvainak számos kulturális vonása a Bodrog-jobbpart településeire haj az. Mindezek részletező feltárása az elkövetkező időszak feladata lehet.

(Tuba Zoltán (szerk.): Bodrogköz, 355-373.

Gödöllö-Sárospatak, 2008.)

32 Schafarzik 1904. 369., Udvari 1992. 83.

33 A témával önálló tanulmányban foglalkoztunk: Fügedi-Viga 1994. 129-144.

159