Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
térségében is. Az utóbbiak századunkban is elhanyagolt szilvások, gyümölcserdők voltak. A haszonvétel legfontosabb feltétele a jó áradás volt: az árvíz, ami a tavaszi olvadáskor gazdag hordalékot hozott, jószerével megtermékenyítette a fákat és a kerteket. Különösen akkor, ha hamar levonult, s nem áztatta sokáig a talajt, de táplálta a fákat. Az 1950-es évektől már nem jó vizek jönnek, inkább ártanak a talajnak: a Tisza vízgyűjtő területén kiirtották az erdőket, a víz már nem a korábbi löszös talajt, tőzeget hozza, hanem terméketlen iszapot. A Bodrogköz gyümölcsével intenzív forgalom zajlott mind a szomszédos tájak, mind az Alföld gyümölcsben szegény vidékei felé. Az 1990-es évek elején az idős adatközlők még gyermekkori emlékként idézték fel a Tiszán leúszó tutajokat, amelyek Máramaros, Rahó felől jöttek, s egészen Szegedig levitték farakományukat. A tutajosok megvették a gyümölcsöt a bodrogközi gazdáktól, és kosárszám vitték azt tovább árulni az Alföldre. A bécsi döntés után történt kísérlet a Tisza-kertek gyümölcstermesztésének modernizálására, és a Bodrogköz gyümölcskereskedelmének megszervezésére, ám az a háború, majd az újabb határmegvonás miatt nem járt számottevő eredménnyel. A Bodrogköz alapvetően különböző adottságú tájakat választ el egymástól, s a folyó jobb partján, a folyó menti síkságból kiemelkedő Zempléni-hegység hegylábfelszínein alakult ki a primer gazdasági jelentőségű szőlőkultúra. Ez a szőlővidék kenyeret is adott a Bodrog bal partján fekvő falvak népének, akik csak igen komoly munkával jutottak megélhetéshez, s maguk - a jobb parthoz képest - csak szekunder jelentőségű szőlőkultúrát műveltek.18 A Bodrogköz és a Bodrog mente településeinek szőlőkultúrájában kimutatható egy feltehetően középkori eredetű réteg, mely a sík vidékből kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon öröklődik. Pl. a kövesdi hegyen lévő szőlőről már 1323-ban, a szentesi szőlőkről pedig 1423-ban megemlékeznek az oklevelek.19 Bél Mátyás is megemlékezett a kövesdi hegyről, ahol szerinte sűrűn zöldellt a szőlő, aminek a bora is jó volt, s ugyancsak ő tesz említést Királyhelmec extraneus szőlőbirtokosairól.20 Magda Pál második osztályba sorolta Kövesd, Szentes, Helmec borait. Tanulságos felsorolása is a szőlőfajtákról: Hólyagos, Furmint, Madarkás, Török Gohér, Budai Gohér, Muskotály, Hárslevelű, Balafánt, Leányszőlő, Fejérszőlő, Polyhos, Rózsás, Gerset, Purtsin, Kecskecsecsű, Rumonya, Bogár szőlő, Király édes, Fejér boros, Gyöngy fejér, Zöld szőlő, Batai, Gatsai, Bakator szerepel a listáján. A nevek azért is érdekesek, mert azok közül a Bakator, Fejérszőlő, Bogár, Gatsai (Gacsal), Gerset, Gohér és a Romonya (Rumonya) már Szikszai Fabricius Balázs 1570 körül kelt listáján is szerepel, je-18 Dóka 1977. 106., Frisnyák 1994. A szőlőkről összegzőén: Boros 1994a. 19 Bogoly 1992. 8-9.; Siska 1986a. 206-208. 20 Közli:'Püspöki Nagy 1977. 909., 911.
