Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
2. Földművelés A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának lehetőségei rendkívül behatároltak voltak: Borsy Zoltán és Félegyházy Enikő szerint csupán a táj területének 10%-a emelkedett az árvízszint fölé.13 Mindez éppen nem jelenti, hogy a bodrogközi parasztok ne igyekeztek volna kitágítani szántóik területét: a rövid tenyészidejű gabonafélék termesztésének emléke vélhetően éppen az alkalmi területfoglalásokról tanúskodik.14 A 18-19. században megszaporodó történeti források adatai tartalmaznak - igaz, nem konkrét, s nehezen értelmezhető - adatokat arra vonatkozóan, hogy a különböző vízjárások, az évente és évszakonként is eltérő feltételek különböző lehetőségeket biztosítanak a földművelő gazdálkodás számára. Az adatok a földrajzi térszínek vízjáráshoz igazodó hasznosítását, és többféle gazdasági stratégiát, cselekvéssort körvonalaznak. Értelmezésem szerint egyfajta „mobil”, a vízjárásoknak, periodikusan változó lokális feltételeknek megfelelő, azokhoz részleteiben alkalmazkodó gazdasági stratégia jellemezhette a vízrendezés előtti Bodrogköz jobbágyparasztjainak tevékenységét. Minden kis hát, magaslat a szántóföldi művelést szolgálta, s bizonyos, hogy a víz lefolyásának irányítása kezdetektől fogva ezek területnövelését is célozta, nem csak a vízrendszerek karbantartását. Minderről azonban keveset tudhatunk, inkább csak a paraszti termelés későbbi korszakainak tanulságai világítanak be a múlt homályába. A táj átalakító tevékenység hatására a szántóterületek aránya megnőtt (a domborzati tényezők miatt a Bodrogköz felső-, illetve alsó területein nem egyenlő mértékben). Amíg - Fr is nyák Sándor számításai szerint - 1865-ben az összes földalapból a Felső-Bodrogközben 37,4%-kal, az Alsó-Bodrogközben mindössze 19,6%-kal részesedtek a szántók, addig a folyószabályozási, árvízmentesítő és lecsapolási munkák eredményeként 1897-re ez az arány már 57,1%, illetve 49,2% volt. A gyep területe a Felső-Bodrogközben 31,0%-ról 21,6%-ra csökkent, az Alsó-Bodrogközben pedig - a mocsarak lecsapolása révén - 24,7%-ról 34,7%-ra növekedett. Leginkább kifejező azonban a hasznavehetetlen területek változása: 17,2%-ról, illetve 42,9%-ról 7,5%-ra, illetve 9,9%-ra zsugorodott a művelésbe nem fogható részek aránya. Megnőtt a táj népességeltartó képessége, s az ártéri gazdálkodás elemei egyre inkább reliktumként mutathatók ki a termelőgazdálkodás mellett.15 Az összegző statisztikai adatok az egyes települések esetében erősen eltérő változásokat rejtenek (a táblázatokat lásd a kötetben Frisnyák Sándor tanulmányában), amiből részben magyarázatot kaphatunk a Bodrogköz települési csoportjainak kialakulására, a termelési technika és az életmód táji változatainak létrejöttére. 13 Idézi: Frisnyák 2005. 237-238. 14 Borsos 2000. 121-134. 15 Frisnvák Sándor számításait idézi: Boros 1997. 224-232. 153
