Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
út végiglegeltetésével is.19 Fényes azt írta Zólyomról, hogy a juhokat csak májusban vagy júniusban szokták a havasokra hajtani, s azok ott maradtak egész késő őszig.20 AGaram mentén fekvő Szentandrás lakóinak vallomása szerint, az 1770-es években Szent János-nap (június 24.) után „marhájokat a havasokra hajtják, s ott juhaikat legeltetik”. Már a 18. században is különbséget kell feltételeznünk a Garam-völgy és a Detva-vidéki szórványok állattartása között, s az utóbbit - az irtások és a szórványtelepülések kialakulása révén - sajátos és jellegzetes üzemszervezeti formának gondolhatjuk. Forrásunkban a szállás és a láz kifejezés egyaránt előfordul a földesúr állattartó telephelyének megnevezésére, de többször szerepel a juhkosár megnevezés is.21 A 18. századi adatainkban a fogatolt állatokból csak igavonó marhák kerültek említésre. Bél Mátyás az 1730-as években így írt: „...más a külseje a hegy-, más a sík vidéki marhának, sőt nem csak Magyarország e fő részei közt van különbség, hanem a felső országrész hegyvidékei között is. Trencsén, Nyitra, Hont, Zólyom, Nógrád és a szomszédos megyékben hatalmas szürke, fehér, sárgás szőrű, rövidebb, vastag, görbe szarvú, nem kevésbé jó természetű, mint testalkatú marhákat nevelnek. Túróéban és Liptóban kis termetű tarkákat, de ezek munkára s az ottani talajművelésre nem alkalmasak...” A jellegzetes szarvforma kizárja, hogy a magyar szürke marha jelenlétére gondoljunk, jóllehet ez a fajta nemcsak az Alföldön volt népszerű az elmúlt századokban, hanem a peremhegységi zónában is, egyebek mellett a Felső-Garam mentén az Alacsony-Tátráig.22 Fényes 1847-ben kistestü teheneiért dicsérte Zólyom megyét, ahol a 19. század végén már a ló jelentette a domináns igaerőt.23 Zólyom népének nagytáji cserés gazdasági kapcsolatai mellett a vásárok és piacok szervezett alkalmai is formálták a gazdasági tevékenységét. Sajátossága a zólyomiak kereskedésének, hogy a települések túlnyomó többsége - 107-ből 78 - csak egy vásár-, illetve piachelyet látogatott, vagyis tiszta vonzáskörzetek alakultak ki a regionális gazdasági központok körül. Hasonlóan Turóc, Hont és Bars megyéhez, Zólyom kereskedelmi forgalmában is a bányavárosok szerepe dominált. A zólyomi jobbágyfalvak fassiója kilenc települést említett vásároshelyként, ezekből azonban négy a megyehatárokon kívül esett. Nem látogatták viszont a megyebeli mezővárosok sokadalmait - Korponát leszámítva - még az évi két vásárral bíró Radványt sem említették vásáros helyükként. Zólyom vármegye gazdasági központja Besztercebánya volt, amely jelentős, a vármegyén túlnyúló szerepkörrel bírt a 18-19. században. A Felföld egyik fő gabonapiaca volt, amelyet az 1770-es években 85 zólyomi település jobbágynépe látogatott.24 19 Szabadfalvi 1970. 88-108. 20 Fényes 1847. II. 160. 21 Márkus 1943. 220-222., Barabás 1960. 229., Podolák 1982., Podolák 1992. 22 Bél 1984. 65., Márkus 1964. 23 Bodó 1990.65. 24 Bácskai-Nagy 1984. 81., 141. 140
