Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

A jobbágyi kötelékből szabaduló parasztok árutermelése és kereskedelme sok vonatkozásban új utakat keres, s a tradicionális kultúra átalakulása, táji változatainak és reprezentáns néprajzi csoportjainak kialakulása alapvetően összefügg a paraszti termeléssel és értékesítéssel.10 11 Jelentős változások zajlanak a 19. század utolsó harmadától - pl. a falu-város gazdasági kapcsolatban -, de a vásárok és piacok szerepét csak lassan és fokozatosan veszik át az üzletek, a szervezett kereskedelem.11 Vannak vidékek, ahol a parasztok éppen úgy kereskednek, mint a késői középkorban, másutt pedig a vasút egy generáció alatt átalakítja a termelés és az értékesítés hagyományos kereteit. A városi piacok azonban lényegében a második világháborút követő évekig, a mezőgazdaság kollektivizálásáig megőrzik jelentőségüket. Számos vonatkozásban ma is a falusi Magyarország dilemmája, hogy a paraszti árutermelés karakteres gazdasági-társadalmi arculatot formál-e a 21. század elején, vagy az áruellátásban megnyilvánuló globalizáció felszámolja a magyar mezőgazdaság korábbi szerepét.

II. 2. Ahogyan a nemzetközi kutatásban többféle vélemény él a táj és ember, illetve a tájban élő ember és kultúrája összefüggésének értelmezésében, úgy a magyar néprajz is megosztott abban a kérdésben, hogy a földrajzi tájak milyen módon függenek össze a műveltség regionális tömbjeivel, elsősorban a paraszti kultúra táji változataival. Kutatásunk ebben a vonatkozásban (is) elsősorban Alföld-központú, vagyis a Kárpát-medence centrális zónáját jelentő magyar Alföld parasztjainak mezőgazdasági munkakultúráját és azzal összefüggő társadalmát tekinti kiindulásnak. A 19. század derekától jó ideig tartotta magát az a felfogás, ami a magyar mezőgazdaság kettősségét hangsúlyozta, s a sík vidék termelőinek életmódját és technikáját tartotta „hagyományosan” magyarnak, ahhoz képest közép-európai fejlődésűnek, idegennek a domb- és hegyvidéki perem területekét. Bizonyos, hogy a két zóna termelési technikája és munkakultúrája között van különbség, még akkor is, ha a feudális termelési rend tompítja a gazdasági célkitűzések különbözőségét, s ha a magyar Alföld mezőgazdálkodásának jellege az 1845-1895 közötti fél évszázad vízrendezései, ármentesítő munkái hatására alapvetően megváltoztak.

A másik alapvető dilemmát a feudális- és újkori paraszti üzem szervezeti ek) kérdése jelenti, ami szorosan összefügg az eltérő adottságú tájak közötti gazdasági kapcsolatokkal. A kutatók kiindulása általában a paraszti üzemek autarkiája, vagy legalább az arra való törekvés. Bizonyos, hogy a Kárpát-medence településterületein ez nem mindenütt volt megvalósítható a korábbi századokban sem, ráadásul a tájak közötti gazdasági kapcsolatok lehetősége - a feudális kor végétől hangsúlyosan - fel is menti a különböző csoportokat annak kényszerétől, hogy

10 Kosa 1990.

11 Komoróczy 1942., Csorna 1998.

12