Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)
életrajzhoz kevés dokumentum maradt fenn, de a korabeli sajtó időnként ellátogatott műtermébe, és hangulatos felvételeket közöltek alkotó miliőjéről. Egy ilyen fotó Gróf Széchenyi Viktor arcképének portretírozása közben készült, valószínűleg már a Várkert Bazárban található műtermében, de ismert többek között Mikszáth Kálmán életének legutolsó periódusából is hasonló felvétel. A sokat eláruló zsánerfotókon túl szobrászbarátai nemcsak szép visszaemlékezésekben őrizték meg karakteres vonásait, hanem körplasztikákban és domborművekben is.6 Habitusára felnőttként így emlékezett vissza Tóth István (1861-1934) szobrászművész barátjának leánya: „A Várbazárban szomszédaink lettek (1896). Fadrusz János műtermébe költözött, aki a Naphegyre ment. Nagyon tehetséges mokány kis magyar volt. Nővérével, Ilonka nénivel lakott együtt, aki maga is tehetséges festő volt. Eredeti és végtelen naiv volt. Tragikus haláláig meleg barátságban voltunk, özvegye és egy kisfia maradt."7 Még halála után egy évtizeddel is fontosnak találta Istók János megemlíteni: „A kuruclélek kései fellobbanása volt, [...ja gömöri kifejezés meleg zamatját sohasem hagyta el, sőt talán gyermekes örömmel kérkedett is vele."8 Kmetty János (1889-1975) festőművésztől is ismert egy későbbi viszszaemlékezés a már befutott művészről, aki őt ugyanolyan gondoskodó szeretettel támogatta, mint ahogyan egykoron ővele tette pártfogója.9 Művészünk nemzedéke az Izsó Miklós (1831-1875), Mátrai Lajos György (1850-1906) neves elődök teremtette hagyományhoz kötődő fiatal generáció volt, akik az akkoriban kialakított Epreskerti műterem-együttesben létrehozott Mesteriskola első hallgatói lettek. Ezt a „birodalmat" a kor legjelesebb szobrászegyénisége, Stróbl Alajos (1856-1926) hozta létre, ahol az irányítása alatt, vagy inkább - mondhatjuk - menedzselésével ismerkedtek meg a fiatalok a szobrászat rejtelmeivel. A nagy tekintélyű mester részéről a szárnypróbálgató növendékek iránti jóindulat az úgynevezett „garancia-vállalásban" nyilvánult meg, vagyis az elnyert felkérés első ötletétől a végkifejletig kötelesek voltak vele konzultálni. De tudunk arról is, hogy tanítványai sikeres alkotásait beajánlotta a mester a Műcsarnok kiállításaira. Holló 1890-ben szerepelt először nyilvánosan a Szarvas című munkájával. A kritika pozitívumként emelte ki a formakészséget, s ezzel az 1890-es fellépéssel tulajdonképpen kezdetét vette Holló Barnabás 8
